Egyértelmű a helyzet, ami az elsőséget illeti. A harmadik helyért viszont négyen törik magukat – többé-kevésbé egyenlő eséllyel. Gáncsolják egymást, mások is bele-beleavatkoznak a balhéba, s ezért szórják a pontokat. Megy a buli. Ha bármit is számítana az esélylatolgatás, akkor a Lazio van leginkább hátrányban véleményem szerint, mert annyi a sérültjük, mint galamb a Szent Márk téren, ráadásul az Udine elleni meccs utolsó másodperceiben elszabadultak az indulatok, s lehet, hogy lesz eltiltás is (tudtommal Dias pirosat kapott, Marchetti pedig megtaszította Bergonzit). 1-0 volt az állás, az Udine kontrázott, mikor füttyszó harsant, de az nem Bergonzi mester vezénylőjéből érkezett. Pereyra – akiről nem is sejetettem, hogy ennyire jó játékos – pedig berúgta az adódó helyzetet, 2-0 (nem a gól miatt a gondolatjel). A Lazio a kilencven perc alatt roppant keveset épített (egyszer Reja mondta, hogy két passznál nem sikerül több), s Di Natale egyszer meglógott.

A Nápoly előnyt szerezhetett volna ebben az eszelős harcban, de Zuniga mélázott egy kicsit, s így 2-2 lett a római csata. Cavani nagyon-nagyon szép gólt varrt be a hosszú felsőbe.

Hátul a Lecce nem nyert (35 pont), de mivel a Genoa sem, így a helyzet változatlan. A ligurok egy ponttal előzik a délieket.

Nagyobb figyelmet érdemelne az Atalanta, de hát egy ilyen veszett bajnokság közben néha megfeledkezünk a közepeseknek mondottakról – igazából van közöttük néhány erején felül teljesítő, azonban ez csak a középmezőnyre elég az anyagi lehetőségek miatt. Nagyobb figyelmet érdemelnének, mert 52 pontot még soha nem szereztek, s ez Európa Liga-gyanús lenne, ha nincs pontlevonás.

A forduló legjobb tippelője Frajti volt. 7 pontot szorgoskodott össze, P 87 így még nem nyugodhat.