Még augusztus vége volt, amikor olvastam egy interjút, s félretettem, mert az átlagosnál érdekesebbnek gondoltam. Egy fociedző nemcsak közhelyeket ismételgetett, hanem ténylegesen beszélt szakmájáról és életének pár érdekes részletről. Azóta ez az ember, – tisztára úgy írom, mint az X-faktorban nyomják mentorék J – Európa egyik legmenőbb edzője lett, mivel csapata sorozatban nyolcszor nyert. Ő Rudi Garcia!
Pár részlet az emlegetett Repubblica interjúból:
Szakma
Az edzőnek jól kell tudnia kommunikálnia. Nem csak a csapat belső világa létezik, ott van a külvilág is; több szerepnek kell megfelelni. Apának kell lenni, főnöknek, testvérnek, védőnek. Mindenekelőtt pedig szeretni kell a saját játékosokat: emlékezni arra, hogy kik ők, illetve, hogy kik lehetnek. Ebben a pillanatban leginkább az zavar, hogy nem tudom magam úgy kifejezni, ahogy szeretném. Értem a nyelvet, de szeretem magam gazdagon kifejezni, finom különbségeket érzékeltetni. Ezt még nem tudom, ezért korlátozva érzem magam, de odateszem magam, esténként nyelvtant tanulok (az interjú augusztus 22-én jelent meg).
Az a szokásom, hogy 5-6 emberrel (játékossal) összedolgozva kialakítok egy csoportot, akikkel kezelni tudom az egész csapat viselkedését (a cikk saggiókat, vagyis bölcseket ír). Előbb kiválasztom, majd kinevezem őket, azután elmondom a sajtónak. Nem vagyok az a típus, aki előbb súgja meg az újságoknak azt, amit még nem tud az öltöző.
A játékosoknak azt mondom, hogy, amikor az öltözőben felkerül a lábszárvédő, a mez, akkor mások lesznek. Nem érdekel a privát életetek, a problémák, a bajok. Azok ott maradnak az utcai ruha mellett.
Személyes(ebb)
28 évesen hagytam abba, hátproblémák miatt. Már akkor kíváncsi voltam, kérdeztem, próbáltam megérteni, érdekelt a csapat körüli körítés. Szenvedtem, ha csend volt; a kommunikációra való képtelenségtől szenvedek. Azt kérdeztem magamtól: miért nem beszél az edzőm, miért nem mondja meg nekem, miért nem magyaráz? Nem mintha nagyon jó természetem lett volna. Büszke voltam arra, hogy jól keresek. Nem voltak nagy számok, nagy-nagy keresetek, egyszerű fizetésekről volt szó, de gyermekként, szenvedéllyel vásárolni, az csoda.
A jobb élet, a munka reményében költöztek a szüleim annak idején Spanyolországból Észak-Franciaországba, az Ardennekbe (Nemours-ban, Franciaországban született). Megszokni az időjárást nem volt könnyű. A gyökereim Andalúziában vannak: Mojacar – hal és tenger. Ketten vagyunk testvérek, én és a nővérem. A papám futballozott, később edző volt.
S hogy honnan a Rudi név? Rudi Altig, kerékpárbajnok miatt keresztelt el így.
Serie A-ellenfél
A Juve csapatszelleme egészen nagyszerű! Segítik, támogatják, védik egymást. A társakért is futnak. Ha valaki nem ér oda, odaér a társ. A Három testőr fociváltozata.
Platini, Zidane
Platini a kedvencem. Elsősorba tudása miatt, s mert a 10-es meznek van varázsa. Másodsorban a játékelképzelése miatt, mert a legjobb volt, mert vezényelni tudott.
Az ember lehet gyenge, törékeny, de semmi nem törli ki azt, amit a pályán alkotott. Franciaország számára Zidane nem a fejelésről szól, hanem az óriási alakításokról.
Rasszizmus
Fejlődni kellene mindenben. Például tudomásul venni a gondokat, hatékonnyá tenni a stadionokbeli videómegfigyelést. Aki a stadionban rasszista, az kinn is az! Nem hiszek az átalakulásban. Egy év eltiltás? Kevés! Egy életre kell eltiltani. A családoknak, az egyes szülőknek mondom, annak, aki dolgozik s nincs ideje: ne mondjatok le a gyermeketek neveléséről, ne adjátok át magatokat a kulturális lustaságnak!
Így valahogy! Ezt mondta Rudi Garcia!
