A mindentudó Wikipedia összefoglalja helyettünk az indulást. ’69-ben született, játszott a Torinóban, ott lett válogatott ’91-ben és ’92-ben aláírt a Milanhoz.

Ha minden igaz 2012-ben készült a kép, Lentini oldalán Dino Baggio és Eranio.

Az aláíráshoz kellett egy szemtelenül magas ajánlat, de a Milan-tulajdonos Berlusconi is tett pár meggyőző kört magánhelikopterével Torinó felett. Lentini 23 évesen a világ legdrágább játékosa lett.

Több, mint 18 és fél milliárd régi líra... A Vatikán közleményt adott ki; „a munkások semmibevétele” – írta az Osservatore Romano. Torinóban tüntettek is. Lentini pedig leszegett fejjel mondta el, hogy ez a két klub megállapodása és neki csak annyi fáj, hogy az apja, aki ács, egész évben nem keres annyit, mint amennyit ő egy mérkőzésért kap.

Tökéletes szezon jött… Gólok és gólpasszok. Strasszok a cipőn, briliáns a bal fülében. Első osztályú játékosnak első osztályú nő és első osztályú autó jár. Az első osztályú élet ’93 nyarán 200 km/órával csúszik le a kijelölt útról. Balsorsú éjszaka volt. A sárga Porschével együtt égtek el az álmok is. Sokáig sötétségbe zárta a kóma, de élt. Azt mondták: csoda.

A következő szezon vége már a San Siroban találja. Memóriazavarai vannak, homályosan lát, rosszak a reflexei, de küzd. A háta mögött viszont összesúgnak, „soha többé nem lesz már ugyanaz”. A baleset az embert nem ölte meg, a bajnokot igen. Már nem „A Lentini”, már csak egy játékos a sok közül. Capello sem bízik benne, a Bajnokok Ligája döntőjében csak a 84. percben engedi pályára. Az Ajax a nyolcvanötödikben elviszi a bajnoki címet. Összeomlás.

A Milant 1996-ban hagyja el. Fontos év, fia születik. Focista lesz (mi más?!), mint a papa. Játszik még az Atalantában, aztán visszamegy Torinóba, majd jön Cosenza, Canelli. Kacskaringós utat jár be Serie A-tól D-ig, ráadásul utóbbi csapat igazoltjaként motorinójával, edzésre igyekezve, újabb balesetet szenved, de egy műtéttel megússza.

Közben éttermet és biliárdszalont nyit otthon, Carmagnolában. Lentini’s Home. Hazatalál. (via Susa 16, ha arra jártok) Talán az emlék miatt. Gyermekkorában edzés után rendszeresen beugrottak biliárdozni valahová az édesapjával.

Amikor felteszik neki a kérdést, mi lett volna ha… tekintete mögé rejtett szomorúsággal, de mosolyogva feleli: „végül is jól vagyok, így kell boldognak lennem”. És ha Gigi mondja, muszáj hinnünk neki.

 Holnap lesz a születésnapja: Isten éltesse!