Nápolyba készülődésem előtt többször is belefutottam a hírbe, miszerint egy ottani metróállomás Európa legszebb metróállomása.

Majd egyszer arra kanyarodunk, gondoltam, és így is történt! Arra vettem az irányt, de igazából nem voltam kiélezve, hogy nagyon-nagyon kritikus szemmel koslassam végig a Toledo állomást, sőt, nem is jártam be az egészet. A helyi Váci utcán van a szóban forgó metróállomás, és amit láttam, az valóban szép, de a leg-leg státusz biztos nem az övé lenne nálam.

A leggyakrabban fényképezett rész, az a mozgólépcsők fölötti mennyezet ahonnan valóban fel lehet nézni, ha nem is a mennyig, de Nápoly ahhoz hasonlító egét látni onnan. És a távoli lyukacskáig sok kis fehér és kék mozaik van, ami azt a kéket vetíti elénk, amelyiket Nápolyba érkezésünk előtt elképzelünk. Ez a kékekkel való játék valóban fenséges.

A mozgólépcső előtt és után a hely modern és menő, de a síneknél már egészen átlagos. Az egyik járatban Toscani-fotók vannak, helyi srácokat ábrázolók. Ezeket nem láttam, de egész biztos, hogy csak hozzáadnak az élményhez.

Hajrá Nápoly!