Tavalyelőtt ilyenkor egy szerény kávézóban kellett összefutnom azzal az emberrel, aki nem megrendelt munkát akart elvégezni, aki véletlen rosszul számlázott, aki feleségemmel tiszteletlenül beszélt, akinek emberei szörnyen dolgoztak. Ő egy olyan ember, akinek a léte a szemtelenség.
A kifizetésére várt, de közben megkérdezte, hogy tényleg olaszt tanítok-e. Csak azért, mert, hogy most volt pár napot, és hogy ott milyen szép minden és hogy az emberek milyen végtelenül kedvesek, ellenben itthon…
Nem mondtam semmit, kifizettem, azóta nem hallottam róla.
A képet a toszkániai Gallo Nero (Fekete Kakas) étterem és borozó honlapján találtam.
