Szia Totti, szia 10-es! Vasárnap elbúcsúzott a Romatól, a focitól. Nincs olyan sok labdarúgó a nagyvilágban sem, aki túlnövi azt, amit konkrétan tett. A gólokat, trükköket, cseleket, szabadrúgásokat, gyakran bunkóságokat. Igen, romanista testvéreim volt ilyen! :) Totti bőven-bőven túlnőtte.

Nehezen felejthető a hollandoknak Hollandiában az Európa-bajnoki elődöntőn kapuba pöttyintett tizenegyese. Eszelős, eszement vagányság volt az! Emlékszem ezer – na jó, húsz – 15-20 méterről ívelt, kapuba ejtett lövéseire. Mestermunkák voltak. Aztán múltak az évek, már nem rohangált ellenfelek mellett, de csak sokasodtak a rutinból, a zsenijéből fakadó gólok, gólpasszok. Szurkoltunk, hogy még ne hagyja abba, hogy vigyék vébére, ebére, mert még mindig ő a,....Most már nincs tovább, Robin Hoodnak, János vitéznek is vége lett egyszer. És persze Tottinak is megvan a maga Iluskája (kezdőbetű is stimmel! :).

De azzal kezdtem, hogy Totti túlnőtt saját teljesítményén. Olaszországban nem kell időjárásról, politikáról beszélni, hogy mindenki hozzá tudjon szólni a témához, ott van Totti. Ujjaiddal, egy megfelelő mozdulattal mímelni tudod, hogy hétvégén akkora gólt rúgtál, mint Totti szokta. Sarokkal vagy külsővel is úgy kell csinálni, mint Totti. De olyan is van, hogy úgy mesélsz viccet, mint a 10-es tette. Lényeg: nagymama, nagypapa, asszonyok és férfiak tudnak ennek az embernek a létezéséről, tudják, hogy hány gyermeke van, ki a felesége, hányas mez az övé, hogy kivel jön ki és kivel nem, most szelfizett vagy sem. És hogy római. Ő lett A Római! Szerintem, mert a hétköznapi ember tud vele azonosulni. Szerintem Ronaldóval nehezebb vagy mondjuk Maldinivel nehezebb volt. Más-más okok miatt.

Számomra a legkedvesebb Totti az, amelyik egy gyermeksereg közepén áll és valamennyi mez hátán az ő neve virít és a 10-es. Mivel a római klublap fényképe volt biztosan egy beállított helyzetről van szó, ugyanakkor tudom, hogy igazi is lehetett volna. Mert lehet, hogy a felnőttek többségének ő egy pletykatéma, de az olasz gyermekeknek álom és remény. És így lesz ez még néhány évig.

Én is köszönöm, hogy pályán voltál a félmúltunkban!