Ma reggel, egy római kórházban meghalt Andrea Camilleri. Egy-két hónapja feküdt kórházban. Magyarországon is, mint Olaszországban elsősorban a népszerű Montalbano felügyelő (filmsorozat) figurájának szülőatyjaként ismerjük, de ismert lehetne számtalan regénye – több, mint százat írt − miatt is.

Első regényét 1978-ban adták ki, korábban drámaírással, rendezéssel foglalkozott – sokat dolgozott a rai-nak, vagyis az állami tévének. Regényeinek jellemző vonása a szülőföldjével (Agrigento környéke, bővebben Szicília) való törődés, de nem pátosszal vagy idealizálással tette ezt, hanem könnyedséggel, szellemességgel, állandó derűvel.

Rendkívül foglalkoztatta a közélet, gyakran állást foglalt közéleti vitákban. Korábban kiállít a kommunista múltú Mattarella, köztársasági elnök mellett, illetve az elmúlt években többször elmondta véleményét a bevándorlással kapcsolatosan is, valamennyi alkalommal a segítségnyújtás szükségességét hangsúlyozva.

Jómagam három-négy regényét olvasva, azt tudom mondani, hogy a könyveiből áradó életöröm miatt mindenképp jó sok-sok Camillerit olvasni. Megértésük nem a legkönnyebb, főleg miután sokszor használja a szicíliaiak nyelvét, kifejezéseit, fordulatait. Általuk könnyű jól megismerni, tényleg emberközelből Olaszországot, elsősorban Szicíliát, a Novecentót (a XX. századot).

Aki jól beszél olaszul, annak javaslom eredeti regényeit, aki tanul vagy csak tanulgat, azoknak ott a Magyarországon Klett kiadó által terjesztett könnyített nyelvű sorozat.

Camilleri 1925. szeptember 6-án született. Sokat olvasva sorait, szeressük őt továbbra is!