Bár itt többen is igen valószínű, hogy a calciónak szurkolunk és nem annyira a fussballnak, meg jobbnak is tartjuk, mégis meglepetésként érhetett, hogy az Udinese elverte a Dortmundot, mint szikvizes a lovát.
Az idegenben 2-0 azért nagy eredmény, mert az Udinese a Juve elleni bajnokin igen-igen szerényen focizott és nem úgy tűnt, hogy a Westfalen bevehető lehet számukra; meg Dortmundban arról papoltak, hogy az évtized meccséről van szó, merthogy sok szenvedés után ismét Európában vannak.
Ehelyett mi történt? A friuliak nagyjai, a két kisember Di Natale és Quagliarella a kispadról nézte, hogy a Handanovic, Ferronetti, Coda, Domizzi, Lukovic, Isla, D’Agostino, Inler, Pepe, Floro Flores, Sanchez banda a németek védelmével eljátszadozik.
Hajnal nem emelkedett ki a mezőnyből – azért ennél rosszabbul sem játszott –, mégis azért hozták le az olasz Yahoo tudósítása szerint (5-öst kapott tőlük), mert a német tréner néminemű élénkséget, lendületet akart látni a pályán.
Életet ezen a meccsen az olaszok vitték a pályára, Floro Florest (nápolyi születésű ő) már a 8. percben gólt szerzett. A második találat a 34. percben érkezett és a török Inler hozta össze. A két gól között mutatott valamit az 50 ezer néző előtt küszködő hazai csapat, köztük volt egy Hajnal-lövés is, melyet a szlovén kapus védett, akire azért, bizony-bizony szükség volt: a Yahoo szerint felmerül, hogy esetében lehet arról beszélni, hogy Buffon után a legjobb kapus lenne ő (D'Agostino csapatkapitány és a szlovén kapta a legmagasabb jegyeket, 7,5-öt).
Félidő után Sanchez hatalmas helyzetben hibázott és amúgy is kihagyott három ordítót – a chilei mentségére szóljon rutintalansága, hiszen még húsz sincs –, majd bejött a két ördögfióka (Quagliarella és Di Natale), de nem öregbítették hírnevüket, így maradt a 0-2 és a kérdés: ekkora lenne a különbség a fussball és a calcio között?
