Könnyű mondani, hogy ez a Milan egy öreg csapat, és igaz is (leszámítva ezúttal a támadókat)! De ezek az öregek most frissek voltak és megmutatták, hogy mennyire tudnak focizni.
A gólgyártást Seedorf kezdte. A tizenhatos előtt forgolódott, aztán – talán tudatosan – rárúgta a labdát Ledesmára, rástartolt és nagyon pazarul bevágta. Pandev, a lesjátékot kijátszva ügyesen indította a Zarate család legügyesebbjét, aki bevarrta a rövidbe, 1-1. Kaká úgy érezte, hogy nem maradhat árnyékban, így meg-megmutatta, hogy mitől a világ legjobbja, talán. Aztán mégsem az ő trükkjei értek gólt, hanem Zambrotta bikázása. Idézte azt, hogy mit is produkált a vébén az ukránok ellen, ezúttal 31 méterről vágta be, a hosszúsarokba.
Ebben nem csak öröm van!
A Milan úgy jött ki a második részre, hogy amint lehet biztosítsa Ancelotti nyugalmát és kispadját. Jankulovski benyesett labdájából Pato csodálatos gólt fejelt. Védője mögül nagyszerűen bújt ki, kivetődött, fejelt és Carrizo már megint csak a hálóba érte utol a labdát. Pár perccel később szépíthetett volna a Lazio, de Zambrotta belépőjét valószínű nem látta Rizzoli sípmester.
Ezek után Kaká úgy gondolta benevez a gólszépségversenyre. Úgy nyeste a hosszúsarokba a labdát meglehetősen távolról, hogy a Carrizo nem érhetett oda, pedig nyújtózott ám becsülettel.
A játék és az eredmény mellett, annak is örülhet a Milan-tábor, hogy Ronaldinho a neki adott húsz perc alatt bizonyított: adott Borriellónak egy óriási labdát és nem is ment bele mindig a trükközésbe. Apropó trükközés: a tartópillérek, vagyis Ambrosini és Gattuso kitettek magukért.
