Ha Olaszországról szóló könyvekről kérdeznek, akkor nem tudok, először, nem Márai San Gennaro vére könyvére gondolni, az első harminc-negyven oldalon úgy beszél az olaszokról, hogy az csoda. Nem mond róluk szépet, jót, csak ömlik belőle az igazság. Beszél hentesről, családapáról, pincérről,... és persze önmagáról. Márainak van mit megosszon velünk az ottaniakról: éveket húzott le Nápolyban, Salernóban.

 

Érdekelne Márainak egy olaszokat megmutató sora.

 

Szintén a Helikonnál megjelent Tájak, Városok, Emberek-ből idézek: ,,Képtelen eleganciával öltözött olasz fiatalemberek sikongó üvöltésekkel társalogtak. Néha azt hittem, valami baj történt, ölik egymást; de nem láttam mást, csak hűvös eszmecserét valami mindennapi kérdés fölött, … a bennszülöttek közönyével ásítottak a tenger felé,…”, ,,a kupé tele volt köpködve. Én még ennyi köpést életembe nem láttam. Hozzá hat tábla volt a fülkében és a folyosón, amik részben a dohányzást, részben a köpködést tiltották. A folyosókon tehát sorban álltak az emberek és részint dohányoztak, részint köpködtek. Vasúti hivatalnokok jöttek, szemenszedett sötét pofájú csirkefogók, civil ruhában, csak a sunyi fejükön egy pofon csapott sapka, a szájukból cigaretta lógott, így mentek át a folyosókon, s időnként hegyeseket sercintettek.”

 

De, aki Márai és olaszok kapcsolatról többet szeretne tudni, annak ott van a Vándor és idegen. Szőnyi Zsuzsa volt, aki összegyűjtötte Máraival folytatott levelezését és kiadta ebben a kötetben. És ha Szőnyi Zsuzsa, akkor a római Triznya-kocsmát lehetetlenség nem említeni. Erről az Örök Városbeli menedékről szintén jelent meg egy kötet, Triznya-kocsma titulussal, benne szép sorokkal nem csak Márairól, de például az Itáliába látogató Weöres Sándorról is.

 

Márain kívül, más magyar-olasz?

 

Szerb Antal, persze, hogy Szerb Antal. Ő ilyen sorokat tudott, tud: ,,Ösztönei azt mondták, hogy Olaszországban tulajdonképpen egészen mindegy, kik vannak uralmon, és milyen eszmék nevében kormányozzák a népet. A politika csak a felszínt érinti, a nép, a vegetatív, tengerszerű olasz nép csodás passzivitással hordozza hátán a változó időt, és nem vállal közösséget nagyszerű történelmével. Az volt a gyanúja, hogy már a köztársasági és császári Róma is, óriási gesztusaival, hősiességével és disznóságaival, csak a felszín férfias színjátéka volt, néhány zseniális színész magánügye volt az egész rómaiság, és azalatt az olaszok nyugodtan ették a tésztát, dalolták a szerelmet, és nemzették megszámlálhatatlan ivadékaikat.” (Utas és holdvilág)

 

Ez szép irodalom! Más ajándékoznivaló?

 

Kulturális szótár jelent meg nemrégen. Láttam őt és nagyon jó! Juhász Zsuzsanna írása a Holnap Kiadónál jelent meg az Olasz élet – Olasz Kultúra. 

 

Antikváriumból is tudsz valamit ajánlani?

 

Onnan jönnek a legjobbak. Ritka példány Gina Lollobrigida – magyar kiadású – fényképalbuma. Nem kell valami primadonnától született idétlen fényképsorozatra gondolni, annál inkább szellemes és tökéletes beállításokra: hógolyózó papok vannak ott, fotózkodó maffiózók, család a vespán és hasonlók. Csak szerencsések jutnak hozzá. Ritka. Lénárd Sándor könyvei is csodaszámba mennek. Amit ő nem tudott a rómaiakról, azt nem valószínű, hogy kell tudni. A római konyha címűben például vannak legendák, római versek – nyelvjárásban író költőktől – , hiteles receptek, megtudjuk, hogy mit, hol jó kérni

 

Foci vonalon biztos van tipp?

 

Egy Zágoni nevű bájos fickó írogatott focis élményeiről, és szerencsénkre megalkotta a Foci olasz módra című remeket! Alexandráig kell menni, hogy meglegyen! Vagy Zágonig!