Nemrégiben harsogta be a tv, hogy cellájában felakasztotta magát az az olasz maffiavezér, akit éppen egy nappal azelőtt kapcsoltak le Palermóban. Az olasz rendőrök nem bízták a véletlenre, mindjárt letartóztattak majdnem 100 feltételezett „maffiavezért”… Talán éppen itt az ideje, hogy rendbe tegyünk néhány képzavart…

 

Induljunk a kályhától. Mi is a Maffia? Bűnszervezet. Amolyan gyűjtőfogalom. Ebbe a körbe tartozik a Cosa Nostra, Camorra, ’Ndrangheta, Sacra Corona Unita…  (neeem, nem a magyar filmről beszélünk) és még sokan mások…

 

A maffia a csizma sarkánál a Cosa Nostrát (mi ügyünk) jelenti. Állam az államban. Megesik, hogy egyszerre oltalmazza a fűszerboltost és azt is, aki kirabolja… Szerencsétlen palermói fűszeres pedig kétszer adózik. Egyszer Berlusconinak egyszer pedig a Cosa Nostrának. Így megy ez. Lényeg, hogy a Cosa Nostra élet-halál ura Dél-Olaszországban. Meg a szervkereskedelemé, a kábítószer-kereskedelemé, a műtárgyhamisításé és így tovább…

Az már csak hab a szicíliai tortán, hogy a Cosa Nostra legfőbb értéknek a családot tartja. Nincs lumpolás, nincs császkálás félhomályos bordélyházakba, nincs összevissza cicázás, a feleség szent dolog. Az más lapra tartozik, hogy a besúgók között gyakran akad olyan özvegy, akinek sötétkalapos, csíkosöltönyös férjura valamilyen leszámolásban költözött a túlvilágra. 

Elmondható, hogy hiába folytat széleskörű tevékenységet a Cosa Nostra, mégis viszonylag ismeretlen területen járunk, mert tagjai nem túl bőbeszédű gyerekek. Ez az a bizonyos „omertà” azaz hallgatás törvénye. Ha valaki megszegi, nos, annak nem ajánlott tartós tejet vennie, hogy ezzel az elcsépelt poénnal éljek. Az „omertà” viszont nem csak a Cosa Nostra tagjaira vonatkozik, hanem a kívülállókra is. Értsd, ha Szicíliába tévedve utcai lövöldözést látsz, lehetőleg tedd el a nagy látószögű objektíves, vadi új kamerádat, és fütyörészve menj el mellette.

 

A Camorra Szicíliától északabbra folytat ,,áldásos” tevékenységet, Campania tartományban és keletkezése valamivel hamarabbra datálódik a legdélebbi tesónál. Valaha kalózkodás volt a nem létező iparengedélyükbe írva, mára kinőtték az unalmas hajókázást. Napjainkban olyan bagatellnek tűnő ügyek is a Camorra hatáskörébe tartoznak, mint például a szemétszállítás.  Az a hír járja, hogy Nápolyban és környékén a lakosság több, mint 20 (!) százaléka valamilyen módon köthető a Camorrához. Körülbelül ugyanannyira nézi hülyének az olasz kormányt, mint a Cosa Nostra és a többiek. Hogy az olasz kormány miért „hagyja magát”, az nem ennek a posztnak a témája :) 

 

Camorrista nem lehet akárkiből. A camorrista-kezdeményt úgy hívják: picciotto. (kicsike) néhol tanurro vagy razzo a neve (a ragazzo-fiú szóból) Ha a kicsike összeszedi minden bátorságát és mondjuk egy ellenérdekű család picciottójának meglövi a bal lábát, neadj’ Isten megöli, rögtön fentebb lép a ranglétrán, picciotto di sparro lesz. A bökkenő ott van, hogy ha még a bal láb eltalálása sem jön össze, mert a picciottónak – teszem azt – remeg a keze az idegességtől… Akkor bizony a klán másik tagjával kell késpárbajoznia. (ezt úgy hívják tirata) A picciotto növendékélete több évig tart, amíg köteles hű talpnyalója lenni főnökének. Aztán ha elég ügybuzgó, elég ütemesen nyírja ki a rendszer zavaró elemeit, akkor a főnök egy szép napon beajánlja camorristának. Az egykori picciotto pedig leteszi a nagyesküt, hogy márpedig ott csesz ki a rendőrséggel ahol tud, a tolvajokat puszipajtásának fogadja, a rivális családok nőtagjait kellő alázattal rabolja el, társaihoz pedig hű marad. (na jó, egészen addig míg saját üzleti érdekeit nem bántják a többiek, de ezt csak úgy maguknak hümmögik el általában) A Camorra elterjedt a fegyintézményekben is, a rabok a belépéskor „olio per le madonna” – szent szűz olaja – címen fizetnek sarcot.

 

A ’Ndrangheta vidéki szervezetként kezdte, vezetői később költöztek a nagyvárosokba. Ugyanarra specializálódtak, mint a többiek, bár korrumpálásban kiemelkedő eredményességgel dolgoznak, így talán nem is meglepő, hogy jelenleg a ’Ndrangheta  terjeszkedik leginkább. A beavatási szeánszokon vérszerződést kötnek, és elhadarják a többieknél már emlegetett közhelyeket az összetartásról, hűségről…

 

A Sacra Corona Unitá a legfiatalabb bűnszervezet. Egy kis emberrablás, egy kis drogterjesztés, néha egy kis tűzpárbaj… Állítólag azért Sacra, mert nem gyengébb beavatási rituáléval kedveskednek az újoncoknak, minthogy kapnak 1-1 szép töviskoronát, pont mint Jézus annak idején… Rendkívül szervezett csapatról van szó, itt a legtöbb a besúgók száma. Talán azért is, mert tagjai között többen a Camorrából, Cosa Nostrából valók vagy éppen a S.C.U.-tól mennek át oda, ha tele a zacsijuk a capo-val. (capo=főnök)

 

Mivel is lehetne zárni az olasz bűnszervezetek felületes áttekintését, mint Charles „Lucky” Luciano örökérvényű aforizmájával, miszerint: „Egy illegális millió összeszedéséhez ugyanannyi ész kell, mint egy legális millióéhoz”.