130 milliárd eurós részvénytársaság. Ezzel a címmel közölt cikket a la Repubblica november közepén. Téma: a maffia bevételei és kiadásai. Előbbibőll van több. Illetve szó van arról is, hogy kispolgárnak és nagyfiúnak mibe kerül a maffia. Nyilván volt olyan pillanat, amikor a Confesercenti, a kis és közepes méretű vállalkozások sokasságát (270 ezer vállalkozás) tömörítő szervezet – képletesen szólva – a hasára ütött, mikor csak úgy leírt egy számot, azonban a léptékekről egész biztos, hogy többet tudhatunk meg.
Szent Rozália (Palermo védőszentje), szabadíts meg a pizzotól!
Nézzük előbb a Confesercenti adatait a befizetendő pizzo (méretektől függően pizzetto, vagy pizzone), vagyis a védelmi pénz nagyságáról Nápolyban, illetve Palermóban. A piacon egy pult Nápolyban 5 és 10 euró között van, ehhez képest a szicíliai székhely piacán jelképes összeg az 1 euró. További számok, ebben a sorrendben (Nápoly, Palermo): üzlet (sima) – 100-200, 200-500 euró; üzlet (elegáns, esetleg központi) 500-1000, 750-1000; supermercato Nápolyban 3000, Palermóban 5000. Havonta fizetett összegekről van szó.
A vállalkozásokat képviselő cég becslései szerint 180 ezer kereskedő fizeti a pizzót. A védelmi pénz csak töredéke a bevételeknek, amelyek mindent összevetve 130,95 milliárd euróra (ezután csak ez az egység szerepel) rúgnak. A legnagyobb tételt a tiltott kereskedelem jelenti (66,30), ezen belül is a kábítószer-kereskedelem, de szintén ide tartozik a különféle csempészet, illetve a fegyver- és a szervkereskedelem. 21,6 milliárd euró szerepel a maffiaadók bejegyzésnél, a vállalkozásoktól 24,7 milliárdot vesznek el. Jelentős tétel az úgynevezett ecomafia, mely kategóriát nem a maffiózó találták ki – ők csak a hasznát élvezik (16 milliárd).
Az ecomafia (ökomaffia talán) kifejezést a Legambiente nevű zöldszervezet ötlötte ki, a főleg Nápoly-környéki szemétmizéria kapcsán, de idetartoznak, az olyan visszaélések is, amelyek például az engedélynélküli építkezések kapcsán hoztak pénzt
a tegnapi posztban megjelent társaságok számára.
A fennmaradó milliárdokat – hogy kijöjjön a majdnem 131 – a prostitúció, a lopások, a rablások jelentik.
Egy ekkora bagázsnak természetesen kiadásai is vannak: a szerzők becslése nyomán 58,71 milliárdnyi euró. A befektetések címszóra 26,00 milliárd megy el. Itt a becsléskészítő nem fejti ki pontosabban, hogy milyen befektetésekre gondol. A pénzmosás 19,50 milliárdot visz. Mindenesetre a fizetéseknél látszik, hogy igenis működik egy komoly szociális háló náluk, ugyanis az 1,76 milliárd a következőképpen oszlik meg: capo (0,60), tag (1,00), fogvatartott (0,03), bujkáló (0,13). Sokakat érdekelnek nyilván a korrumpálási pénzek: 3,80 milliárdot emleget erre a célra a Confesercenti. Ez a tétel három csoport között oszlik meg: a korrumpált személyek, a konzulensek és szakértők, illetve harmadikként a megkörnyékezők.
Szóval, ha összeadunk és kivonunk, vagyis a bevételből kivonjuk a kiadásokat (131–59=72), akkor marad 72 milliárd.

A cikk szerzője Luisa Grion adatokat közöl a
maffia kereseti viszonyairól is, méghozzá megdöbbentő részletességgel, eszerint a klán vezetője havi 10-40 ezer euróval számolhat, a
capo zona (viccesen: kerületi megbízott, területi vezér szabatosabb talán) 7-10 ezret tehet el az európai valutából, helyetteseik pedig 5-6 ezret. A merényletek kivitelezői 2500 és 25 ezret, a bűnügyek segítői, mint az őrszem, vagy a
palo (egyik fordítási lehetőség cölöp, másik: az a személy, aki falaz a bűntény elkövetésekor). A kábítószer kereskedéssel foglalkozó emberek 1500-2000 eurót keresnek a maffia kötelékében.
És a kép már csak szomorúbb lesz a szerző jóslata szerint, ugyanis úgy véli, hogy a világot alaposan meglegyintő válság sokakat sodorhat a maffia kezébe, hiszen a kicsiknek, ha nincs pénzük, akkor maguk fordulnak oda, ahonnan hitelt kapnak. És ha az állam nem fog adni…