Lényeg: a lisztet (másfél kiló) szépen átszitáltuk – itt még aktív voltam. Aztán só került a liszthez, három evőkanállal. Cukor is kellett a mókához, de az már ahhoz a 3 deci langyos vízhez ment, amelyikkel az élesztő (másfél db.) felfutott. Hozzáadtunk még bő félliternyit a langyosból, amibe 12 evőkanállal olívaolaj is került. Jól ki kellett dagasztani ezt – ugye Berni? –, hogy olyan jó nyúlós legyen. Egy órát kelesztettük.

 

Egy kicsit ízlés szerint aprítottunk zöld olívabogyót, meg paprikásat is és persze rozmaringot, majd tésztástúl sütőbe került, miután olajjal bekentük. A tésztának 30 perc pihentetés következett, aztán kicsivel többet a 200 fokos sütőben tette a dolgát. A sütőben egy kisedényben víz is volt, így nem száradt ki, aztán ugyanezzel a céllal meg is hintettük vízzel.

 

Nagyon finom volt! Hogy még jobban csússzon szürkebarát is volt mellé.