Az ünnepnek Vízkereszt a magyar neve. Lássuk mit ír erre a Néprajzi Lexikon: ,,a római egyház Epiphania Domini (az Úr megjelenése) névvel január 6-án tartott ünnepe… A római egyház szertartásai szerint ezen a napon vizet és tömjént szenteltek. A víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés.” A Befana pedig az Epiphaniából ered.

 

Az olaszok többnyire így mesélik a Befana hagyomány magyarázatát: A Háromkirályok útnak indultak, hogy megkeressék a Megváltót, és amikor nem tudták az utat tovább, akkor bementek egy öregasszonyhoz, aki tudta az irányt, útba is igazította a hármakat, viszont ő maga nem ment, pedig a Háromkirályok hívták, kérték, erősködtek, hogy tartson velük. Később pedig megbánva, hogy nem ment velük és megakarván ismerni az Újszülöttet, útra kelt, minden kisgyermekes házban ajándékokat osztogatott, hátha így megtalálja a Gyermeket. Nem sikerült, de azóta is úton van egy seprűnyélen, hogy megtegye azt, amit elszalasztott. Főleg, Itáliában bolyong.

 

És ami a gyerkőcök szempontjából még érdekesebb, az, hogy Befana cipel magával mindenféle édeset: karamellát, csokit... Ha olyan helyre megy, ahol csak rafinált gyerekek vannak, ott csak némi szenet hagy. De volt már arra is példa, hogy egy folyó kapott egy szénnel teli nagy harisnyát.

 

Vannak olyanok is, akik ilyenkor megpróbálják a városukra felhívni a figyelmet, például azzal, hogy megpróbálják a félsziget leghosszabb zokniját elkészíteni. Avenzában – Toszkánában, Carrara mellett – két hónapja nekikezdtek a melónak, összevarrtak sok-sok darab vásznat, amiből kikerekedett egy 69 méter hosszú zokni, amibe 6 mázsa karamella és egyéb édességek kerültek, meg 800 labda. Aki nem hiszi, az kattintson! Idén nem tudom, hogy szállították a helyszínre a zoknit – esetleg a helyszínen varrták a zokniszörnyet –, viszont pár éve Viterbóban, a zokniállítók Fiat 500 tulajokkal szövetkeztek, hogy a helyszíne vigyék a zoknit.