Néhány éve szakdolgozatom (olasz-székely kapcsolatok) ügyében egy székely 48-as ezredes (esetleg tábornok?) után kutatgattam: végignéztem, hogy a Széchenyi Könyvtár katalógoscédulái között, Gál Sándor – merthogy róla van szó – neve alatt, mi is van. Legnagyobb meglepetésemre, azt láttam, hogy Gálról könyvet adtak ki Olaszországban, méghozzá Nápolyban, 1860-ban. A könyv címe: Biografia di Alessandro Gal.
A meglepetés kitartott még pár hétig, hónapig, mert lassan-lassan világossá vált, hogy a könyvet nem fordították le, mitöbb történészek sem ismerik (később kiderült, hogy két-három évvel korábban Szőcs János, csíkszeredai történész már beszámolt az életrajz létezéséről). A könyv ismeretlenségében, a majdnem másfél évszázados lappangásban, akkor lehettem biztos, mikor Egyed Ákossal – az Erdélyi Múzeum Egyesület, a Háromszék 1848-1849 könyv szerzőjével – felvettem a kapcsolatot. Mikor a kolozsvári professzor – mindenki Ákos bácsija – azt mondta, hogy nem ismeri a könyvet, viszont a fordítását ő is szívesen látná, ezek után biztos voltam benne, hogy a megkezdett fordítás nem megy veszendőbe. A Budapest-Kincses Város távolság miatt ő nem vállalta, hogy a fordítás során kisegít a nehéz helyzetekben, azonban barátját, Csikány Tamást ajánlotta, aki hál’Istennek vállalta is a fordítás közben adódó szakszavak tisztázását, az értelmezési nehézségek feloldását. A későbbiekben, rövid budapesti tartózkodásai alatt, Egyed Ákos is sokat-sokat segített nehéz helyzetekben.
De hogy került a székely ezredes Nápolyba és miért írtak könyvet róla? Nos, Gál sok-sok társával együtt kénytelen volt elhagyni hazáját, tartva a megtorlástól. Gál Krakkón keresztül Németországba menekült, majd Londonba ment. Ott, és később Isztambulban Kossuth megbízottjaként tevékenykedett. A török fővárosban például azt a pillanatot várták, hogy mikor tudnák Székelyföldön a forradalmat újraéleszteni. A szervezkedés azonban nagyon rossz véget ért: a Habsburgok lecsaptak a szervezkedőkre és a megtorlások alatt többeket kivégeztek (Makk-féle összeesküvés). Ezután Kossuth is Olaszországba tette székhelyét és Gál szintén ideérkezett – ez Garibaldi, vagyis az olasz egyesítés időszaka –, azonban míg Kossuth és köre látták, hogy nincs esély a forradalom újrakezdésére, Gál nem tudott belenyugodni ebbe és tovább folytatta a szervezkedést. Különösen fájhatott neki, hogy álmaikat feladva olyan szerepre kényszerültek, ami méltatlan volt a szabadságharchoz, a szabadságharcosokhoz: az olasz állam rendőrségének munkáját végezve a szabadságukat védő népek ellen küzdöttek.
.jpg)
Kossuth és köre nem tűrte, nem tűrhette Gál önállósodását és a székely ezredest börtönbe csukatta Türr Istvánnal. A könyv ezalatt született. Hogy ő maga írta azt, vagy a 250 oldalas könyvet (magyarul 150) amúgy jegyző három magyar (Schneider Antal, Halász Sándor, Viola Károly), vagy esetleg olaszok (Gál ismerősei, esetleg barátai) azt nem tudni. Érzésem szerint, Gál mondhatta tollba egy olaszul tudó barátjának. Esetleg egy olasz jegyezte le. Ez azzal is alátámasztható, hogy Háromszék neve ezernyi változatban van leírva (Karamsrek, Haramscek, Karomszeh).
A könyv főtémája a forradalom székelyföldi eseményei. Szó van benne Gábor Áronról, Bemről igen gyakran, de a magyarországi eseményekkel is foglalkozik: Kossuth és Széchenyi gyakori téma. A szerző egy alkalommal megfenyegeti Kossuthot, hogy amennyiben nem engedteti ki a nápolyi börtönből megírja egy következő kötetben, hogy mit mondott róla, - mármint Kossuthról – Széchenyi. Ennek helyét úgy jelzi, hogy négy-öt sort üresen hagyva kipontoz.
Érdemes lehet kézbe venni a könyvet azoknak, akik új anekdotákat szeretnének olvasni 48-ról: Gábor Áron ágyúinak pontosságáról, a székely leleményről, meg mesélni tudásról, Bem taktikai érzékéről, meg az emigrációról is van szó, akárcsak a székely önvédelmi harc csatáiról. Példa egy anekdotára: ,,Itt érdemes megemlíteni azt a történetet, ami már csak a történelemben való ritkasága miatt is érdemes a feljegyzésre, és méltóképp dicséri egy tábornok lelkének nemességét, akinek igaz és megérdemelt dicséretével az ellenség sem fukarkodik. A fiatal nemzetőr Gál Elek, a főparancsnok Gál Sándor testvére – kinek életét itt bemutatjuk – a halálos kimerültség miatt néhány társával együtt Szentivánnál elaludt és álmában az oroszok fogságába esett, miközben a székely sereg elindult nélküle.
Megjelent Grotenhjelm főtábornok előtt, aki nevét és hazáját kérdezte tőle, és amint előbbi hallotta, hogy a székely nemzet vezérének, Gálnak a testvére, akitől nem kevés vereséget szenvedett – valamennyi alkalomkor számbeli fölényben – nemcsak hogy jóindulattal fogadta, de dicsérő szavakkal fejezte ki tiszteletét és csodálatát Gál nagyszerű stratégiai ismerete, taktikai felkészültsége előtt. Ezt követően visszaadta szabadságát, és hogy útja közben ne szenvedhessen semmilyen bajt, egészen otthonáig kísértette – egész pontosan szüleinek házáig.”
A székelyföldi harcok legszebb emlékhelye: a Nyerges-tető
Itáliába a forradalom után sok ezer magyar emigrált, olyan időszak is volt, amikor a Magyar Légió (Segédhaderő) létszáma meghaladta a 3 ezret. Többen elismert emberek lettek és Olaszországban ma is utcák, terek emlegetik nevüket (Tüköry, Türr és persze Kossuth). Voltak olyanok is, akik felismerve, hogy nem tudnak sereggel visszatérni Magyarországra kiváltak a légióból és polgári foglalkozásuknak megfelelően helyezkedtek el. Volt, aki hazatért. Illetve voltak olyanok is, akik később csatlakoztak a légióhoz.
A Gál Sándor-életrajzhoz hasonló megbújt könyvek még lehetnek könyvtárakban, levéltárakban, vagyis 48 még mindig szolgálhat újjal.
