A film első kockái Riminit mutatják, Ida Barbianit és hites urát, Umbertót. Umberto utazó ügynök, minden városban várja egy ölelő kar… Úgy veszekednek, ahogy az minden rendes olasz családban elvárt. Ebbe a zűrzavarba születik meg 1920 január 20-án a kis Federico… Magának való, befelé forduló bambino volt. Imádta a mozit, rajongott a cirkuszért, egyszer meg is szökött egy társulattal. És végigrajzolta a gyerekkorát…

Alig múlt 17 éves, mikor a rajzai megjelentek az olasz sajtóban.

 

Umberto és Ida „tisztességes” szakmát szántak neki, Federico ígért is fűt-fát olaszosan, beiratkozott a jogi karra, de az előadásokat elcsavarogta… Helyette továbbra is képregényeket rajzolt, kávéházakban portrékat készített, rádiójátékokat írt… Az egyik rádiójáték főszerepét egy csinos ragazzina alakította, Giulietta Masina, hamar levették egymást a lábukról, néhány hónap múlva összeházasodtak.

 

’44-ben Rómában, a via Nazionale-n megnyitotta saját üzletét. A Funny Face Shopban kezdte árulni saját rajzait. Egy szép napon az üzletbe betért Roberto Rossellini, munkát ajánlott; együtt dolgoztak a „Róma, nyílt város” forgatókönyvén. Innen kezdve filmek sora jött… „A bikaborjak” hozta meg az első díjat, az Ezüst Oroszlánt. Ám az Oscar-díj sem kellett várni sokáig, a következő filmért, (Országúton) magasba emelhette.

 

A második Oscar szobrocska 1956-ban került hozzá a Cabiria éjszakái filmért.

 

1959-ben készítette talán legismertebb alkotását, a „La dolce vita”-t. A filmben kitalált „paparazzo” kifejezés azóta is él. A film férfi főszerepét Marcello Mastroianni játszotta, benne látta Fellini saját alteregóját.

 

A harmadik Oscar-díjat a 8 és fél (addig készült filmjeinek száma) hozta. A 8 és fél tele volt személyes élményeivel, problémáival, így vált a filmtörténet első önvallomásává. A főszereplő megintcsak Mastroianni volt.

 

’69-ben forgatta a Fellini-Satyricon-t. A film nagyot bukott a Velencei Filmfesztiválon, ám Fellini vágya, hogy tudományos-fantasztikus filmet készítsen, teljesült.

 

A Fellini-Roma (1972) az örök város régi és modern kori arcát veti össze, beleszőve fiatalkori emlékeit. 

 

Egy évvel később, az Amarcord tette a polcra a negyedik Oscart. S bár a Mester hevesen tiltakozott az ellen, hogy önéletrajzinak minősítsék a filmet, a cím is régi emlékekre utal. (io mi ricordo – emlékezem tájnyelvi változata az Amarcord)

 

’76-ban készült el a Fellini-Casanova, ahogy a címe is mutatja, a nőcsábász emlékiratainak „Fellinis” feldolgozása.

 

Egyre többen bírálták filmjeit. A Zenekari próba c. film zenész szereplőiben például politikusok ismertek magukra. Nem volt viharoktól mentes a Nők városa sem.

 

Az 1985-ös Ginger és Fred a világhírű táncospárnak szánt emlék, ám Ginger Rogers pert indított Fellini ellen. (el is veszítette azt, ahogy kell)

 

Utolsó filmje, a Hold hangja Ermanno Cavazzoni „A tébolyultak költeménye” c. regénye alapján készült. S bár nem aratott osztatlan sikert, Fellini mégis különösen kedvesnek érezte ezt a művét, melynek főhőse egy elmegyógyintézetből kiszabadult bolond.

 

Az utolsó kockákhoz érkeztünk… 1993-ban vagyunk, Federico nagyon beteg… Életművéért a jóbarát Mastroianni és Sophia Loren adja át neki az ötödik Oscar-díjat. Az ilyenkor szokásos köszönő beszéd végén Fellini a közönség soraiban ülő feleségére nézett, és azt mondta: Ne sírj, Giulietta!

Ugyanebben az évben, októberben ment el… Felesége csak néhány hónappal élte túl.

 

A főszereplők felsorolása helyett, a legutolsó képkockán álljon inkább Fellini kedvenc mondata, ami a Ginger és Fred c. filmben hangzik el: