Bombaként robbant az arra figyelők előtt a 2009. decemberében híradásokba került döntés, miszerint a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság határozatilag deklarálta, hogy az olasz iskolák faláról el kell távolítani a keresztet. Adalék az egészhez, annak aki nem tudná, az egész abból indult, hogy egy olasz asszony, bizonyos Solle Lautsi és férje, Massimo Albertin 2001-ben benyújtottak egy beadványt a bíróságnak, melyben egy ateista mozgalom tagjaként a férj kikérte magának, hogy az általános iskolába, ahová a gyerekei járnak, feszületek találhatóak az osztálytermekben. A strasbourgi testület gyorsan reagált, alig 8 év kellett nekik, hogy megállapítsák: a feszületek sértik a gyerekek vallásszabadsághoz fűződő jogát, valamint a szülő azon jogát is, hogy saját lelkiismerete szerint nevelhesse fel utódját. Egyet azonban mindenki kifelejtett a számításból: Olaszország nem olyan nép, mint akár a magyarok.

Felmérések szerint az olasz emberek több mint 80% áll ki a keresztek mellett. Hogy reagáltak minderre? Trevisóban igen nagy gyorsasággal felszenteltek egy 3 méteres keresztet, mint ahogy a helyi alpolgármester nyilatkozott, ezzel is mutatják, hogy erős a hitük, éjjel ki is van világítva a kereszt. Padovában az utcákon osztogatnak kereszteket, minél többet, ezzel bizonyítva ellenállásuk. Olasz önkormányzatok tömege rendelt sok ezer újabb feszületet az iskolákba, Berlusconi deklarálta, hogy minden kereszt ott marad ahol volt.

Az ateista mozgalom egy prominense, Adele Oriolo arról számolt be, hogy még fokozottabban ellenőrzik a keresztek meglétét, hivatalokban, iskolákban. A határozatot benyújtó házaspár életét pedig pokollá teszik otthonukban: rendszeres fenyegetéseket kapnak, nyílt és burkolt formában is. Nem árt tudni, hogy mindketten az UAAR tagjai, mely ateista szervezet több megbotránkoztató rendezvényt is magáénak tudhat.

Olaszország azonban nincs egyedül. A lengyel alsóház, a Szejm elítélte a bíróság döntését. Nem meglepő, hogy egy másik, komoly keresztény hagyományokkal bíró ország tette ezt. Mi is tehát a helyzet? Eljutottunk odáig, hogy bizonyos emberek már a saját kollektív múltjukat is megtagadnák, és fosztanák meg emberek millióit alapvető dolgoktól. Nyilvánvalóan a beadványt a házaspár nevében adták be, porszemek csupán, és egy lényegi kérdése volt az egésznek: jelen pillanatban meddig mehetünk el? Eljött már az a pont, hogy elvehetjük az emberek hitét, értékeit, hagyományait, vagy azzal még várni kell valamennyit? Itáliával azonban rossz lóra tettek.

Félő, hogy a nagy egységes Európára ez a jövő vár. Arra az Unióra, melynek szimbóluma Mária 12 csillaga. Mit várhatunk egy olyan szervezettől, amely mindenki jogát és érdekét előrébb helyezi a többségnél? Németország minden nagyvárosában mecsetek vannak, de a feszület nem lehet a falakon. Sötét útra lépünk, ha valamit igen gyorsan nem cselekszünk, mert tudni lehet, értékeink elbitorlásában, tönkretételében ez csak a kezdet. Olaszország ellenáll, és senki nem fogja rábírni őket az ellenkezőjére. De mi lesz velünk?