Jópár éve úgy gondolom, hogy a harcosságot egy gattusóban mérik. Ha nincs Gattuso, nincs világbajnoki cím. Ha nincs Gattuso, nincs Pirlo. Ezt a harcos szellemet a Serie A-ban többen megjelenítik, és nem feltétlenül a középpályán, a pálya közepén. Vannak nagy harcosok elől is, hátul is, ők mindig ott vannak, ahol lenniük kell, ahol harcolni kell.
- 9. Pellissier. Gyakran egyszemélyes csatársor ő. És azt is jól tudja csinálni. Hihetetlen munkabírású játékos. Ha kell, megtámadja a hátvédet, majd a középpályáról olyan rohamokat indít, hogy védő legyen a talpán, aki bír vele. De ez az állandó hajtás nem ragadtatja el, higgadt marad, és a bíróval sem szigorkodik. Példakép.
8. Sztankovics. A Balkán gyermeke, mindenkori csapatában a középpálya motorja, hajtóereje. Aztán mi történik csodák csodájára: volt meccs, hogy Múúúú mester irányítóként számított rá. De a szerb harcos hozza formáját: megfeszül, dolgozik inaszakadtáig és mindenét adja a győzelemért.
- Sculli. Iszonyatos munkát végez a mezőnyben, és mindig csak akkor jövünk rá, hogy csatár, mikor valóban ott van elsőként a kapu előtt. Nem tudom, hogy hogyan csinálja. Egy biztos: sétálni még nem láttam!
- Lucarelli. Helye van a Serie A legnagyobb harcosai között, mert nem csak, hogy keményen állja a sarat a durcás védőkkel és lődözi is a gólokat – 110-nél tart mindent összevetve –, de néha harcosan tartja magát elveihez is. Maga kezdeményezett fizetéscsökkentést, visszautasított euró milliókat.
4. De Rossi. Csúszik-mászik, izzik ezerrel, és egyre kevesebbet rugdalja az ellenfelet. Ellenben becsúszik távolról és közelről, aztán, ami a küzdő játékosoktól nem elvárható irányít is: pontosan, precízen, szépen. Gólt is lő, meg fejel is. Leginkább ronda könyököse maradt meg az amerikaiak ellen, meg mikor ellilult fejjel, vadul lüktető nyaki ütőérrel üvölt góljai után (mint a képen:).
- 3.Iaquinta.Sokat ér ő Lippinek. Sokra is tartja őt a Mister. Megküzd az előre lőtt labdákért, megtartja azokat, ha kell, saját térfelén gürcöl. És újabban több gólt lő. Nekem a írek elleni játéka volt a legmaradandóbb: az emberhátrányban focizó olaszok csak vele csikarhatták ki a döntetlent. A 2010-es Iaquinta talán jobb, mint a 2006-os Iaquinta.
- Inzaghi. Remeg, ha gólt lő - ha nem, akkor is -, küzd, akkor is, amikor 4-1-re vezet a Milan. Vitatkozik, kikéri magának, a tekintete vádol. Minden pillanatban ki van élezve arra, hogy támadja a kaput. Nekem mégis egy olyan jelenet maradt meg leginkább, amikor a Manchester ellen a félpályára visszaloholva az atlétikapályán guruló labdára vetődött, hogy minél gyorsabban játéba hozhassa.
- Gattuso. Megkopott egy kicsit az öregfiú gyorsasága, le-lekésik, de a szeme mindig ugyanúgy villámlik. Meglátjuk, hogy hat rá az afrikai levegő. De szeretnénk, ha ismét megrángatná Lippit! Beceneve, Ringhio vicsort jelent. Ő Signor Vicsor! Ő a kibékíthetetlen bajnok.