A kórházainkban alighanem még mindig dúl a betegek és az orvosok közötti szakmai vita, mikor egy beteg diagnózisát, kezelését meg kell állapítani. A betegek annyira biztosak a dolgukban, hogy már a kezelésre, a műtétre is szívesen vállalkoznának. Egy barátom mesélte, hogy este arról álmodott, hogy a betegtársak éjjel jönnek a szikével. Így van ez a világbajnoki keretekkel is. Rengetegen tudják és megmondják a frankót! Ha kell, rajzolnak is hozzá. Hála az égnek, hogy az orvosok és a szövetségi kapitányok még szerepet kapnak.
Lippi fülét is rágják olyannyira, hogy egy-két napja, annyira belefáradt, hogy franciául idétlenkedett, szórakoztatva magát, meg másokat.
A világbajnok – igen, tehát világbajnok – edző mindent elmondott, minden döntése hátterét feltárta annyira, amennyire egy úriember azt megteheti. Elmondta, hogy Balotellire és Cassanóra azért nem számít, mert számukra nem mindig a csapat az első. Lásd Balotellit, aki a San Siróban a gürcölő csapatát látva sem volt hajlandó megtámadni az ellenfelét, akihez ő állt a legközelebb; Cassanónak idén is kellett értekeznie az edzőjével, hogy milyen mozgásokra lenne szükség a pályán. A zseniális Antonio bő egy hónapig nem értette Delneri kérését.
Totti, Del Piero, Nesta ügyében Lippi elmondta, hogy olyan játékosokra van ilyenkor szükség, akik képesek egy héten több meccset is százszázalékos erőállapotban végigjátszani.
Egy interjújában azt is kifejtette Lippi, hogy a végső győzelemre képes csapatok között Olaszország hátrányban van a többséggel szemben, ami a zsenik jelenlétét illeti, mégpedig akkorában, hogy azt egy-két játékos behívása nem tudná semmissé tenni. Az azúroknak márcsak ezért is a csapatra kell fektetniük a hangsúlyt.
Aztán vádolták azzal, hogy csak a vénekkel, a veterán (i senatori – mondja az olasz) világbajnokokkal számol. A kapitány megmondta, hogy természetesen ők a gerinc, de aki bizonyít, annak helye van a csapatban. És így lett! Ott a keretben Bonucci, ott van Palombo, Criscito, meg mások is.
Baggio elment, Baggio nincs
Mondják azt is, hogy kiismerhető ez a csapat. Tény, hogy nincsenek olyan emberei Lippinek, mint Baggio volt, de olyan sincs, mint Totti, Del Piero. A jó öreg Marcello megmondta, hogy mindenki csak egy csatárral játszik, mindenki más föl-alá száguld a pályán. Pláne így lesz ez az olaszoknál. De tudja jól Lippi, hogy kellenek ide kreatív játékosok, meglepetés erejű húzások is.Ilyen lenne Marchisio új szerepe. A sestriere-i edzőtáborban (május 23. óta készülnek itt) a Juve középpályása a csatárok mögött játszott. A fiatal juvés nem győzte visszautasítani, hogy semmiképpen se hasonlítsák a 10-esekhez őt. Ő adottságai szerint képes a csatárokat kiszolgálni vagy az általik teremtett üres területekre befutni. Erre a szerepre lehetett kiszemelt a jobbról induló Cossu is, de kevésbé bízott benne Lippi, talán a nemzetközi tapasztalat hiánya miatt.
De történt más is Sestriere-ben. Chiellini például kiment a balszélre, hogy helye legyen Bonuccinak középen Cannavaro mellett. De próbálta Lippi azt is, hogy Palombo mire képes a védelem közepén. És elégedett volt. Az is elhangzott többször, hogy amennyiben Chiellini a szélen lesz, akkor Maggio – kis túlzással – a kedvére garázdálkodhat a jobbon. Tény, hogy a nápolyinak voltak remek meccsei az idén, mikoris néha helyben hagyta az ellenfél egész baloldalát.
A középpálya mutatja meg leginkább, hogy a Mister mennyire bízik embereiben, világbajnokaiban. Camoranesi, De Rossi, Gattuso, Pirlo mind ott vannak, hogy ők milyen pozícióban játszanak, azt már fújja az Aranyalkony is. Ha Gattusónak nem menne, ott van Palombo; Camoranesi helyett pedig a hihetetlenül sokat futó Pepe; De Rossihoz talán kevésbé hasonlít Montolivo, de… Ugyanakkor Pirlónak nincs igazi helyettese, hacsak nem Montolivo. Az biztos, hogy Montolivót még nem láttuk úgy focizni, mint a 2006-os Pirlót. A nagyobbik baj, hogy a 2010-es Pirlo sem hasonlít rá – mármint a 2006-os Pirlóra. Marchisióról már említettük, hogy Lippi szerint ő lehet az a középpályás, aki a támadásokat a legközelebbről követi, támogatja, sőt maga is befejezi.
Marchisio komoly szerepet kaphat
Borriellónak azért kellett hazamennie, mert Lippi úgy látja, hogy Gilardino és Pazzini is jobban betöltik a középcsatár szerepét (de ott van Iaquinta is). Sőt, talán még fontosabb, hogy ők jobban segítik a védekezést, harcedzettebbek, mint a milános befejező. Márpedig az nagyon-nagyon valószínű, hogy ez a csapat hátrébb fog játszani, mint a Tonival elől könnyen letáborozó világbajnok tizenegy. Ha Lippi betegesen ragaszkodott volna az aranyosokhoz, akkor Toni lett volna az első, akit behív, hiszen a nagydarab Luca már egészen formába lendült a tavasz végére.Di Natale jelenléte újdonság 2006-hoz képest, és nem csak az udinei személye miatta az, hanem azért is, mert hasonló típusú játékos nem volt a világbajnok csapatban.
Hogy erősebbek lennének a 2006-os csapatnál, azt ő sem mondja. Azt viszont igen, hogy mindent megpróbálnak most is.
És kik lesznek, akik Dél-Afrikában próbálkoznak? Kik a 23-ak?
Buffon (1-es mezszám, világbajnok): mert most is ott van a világ legjobb 5 kapusa között;
De Sanctis (14): a nápolyiak húzóembere úgy akar, mint Kahn és idén volt egy hosszú góltalansági csúcsa is;
Marchetti (12): Mert fiatal, de nyugodt és a Cagliari erőssége;
Védők
Bocchetti (13): egész tűrhető idénye volt. Lippi próbálta játszatni a balon is, de ő középhátvéd, és Lippi úgy érezte inkább ott van szükség egy cserére nem szélen (a kihagyott Cassani ugyanis nem játszik középen);
Bonucciból is lesz nagy olasz védő?
Bonucci (23): ő az új felfedezett. Könnyen lehet, hogy nem Cannavaro-Chiellini belsővel kezd Olaszország, hanem mondjuk Chiellini kinn játszik a balon. Idény elején még Bariban is alig-alig ismerték, ma ismerik és elismerik;Cannavaro (5, világbajnok): a világbajnok csapat és az olasz foci védjegye. Nem láttam sokszor a Realban, de azt mondják, hogy idén jobb volt;
Chiellini (4): erőssége lesz a válogatottnak is. Remélhetjük, mert idén még a Juve-ugar sem húzta le. Elől is veszélyes lehet, akárcsak Cannavaro. Bár ő világbajnok kollégájával szemben nem csak szögleteknél vágtathat előre. Érdekes, hogy egy Juve-védőnél kiemelhető ez, de tény, hogy a korán kopaszodó védő nem játszott még például Rooney és Messi ellen.
Criscito (3): Mivel a berlini hős Grosso gyenge volt idén, így került előtérbe a Genoa baloldali védője. Gasperini – Rudolf edzője lesz, ha minden igaz – egy Samp elleni derbi előtt félórával hívatta, hogy nem középen, hanem a szélen játszik.
Maggio (2): a jobboldali védő esetében Lippi alighanem arra számít, hogy a csapat lendületességén is javít a nápolyiak szele.
Zambrotta (19, világbajnok): lelassult a világbajnok – már nem megy el ő senki mellett, de kiegyensúlyozott játékra képes, a pálya mindkét szélén. Lippi mondta, hogy ezért is számít rá.
Középpályások
Camoranesi (16, világbajnok): a keret bejelentésének napján is megsérült – a bal térdével van gond. Ha jó állapotban van, akkor erőssége lehet bármilyen csapatnak (2006-ban Gattuso utazott sérüléssel, Ghána ellen nem is játszott);
De Rossi (6, világbajnok): A Roma bástyája, harcossága elképesztően fontos lesz;
Gattuso (8, világbajnok): a világbajnok csapat és az olasz foci védjegye. Nem lehet kihagyni!
Marchisio (15): Lippi betolta őt a két csatár közé, meglátjuk, hogy ez a képlet visszatér-e Dél-Afrikában. Voltak meccsek, mikor benne látták, láttuk a jövő Tardellijét, vagyis, aki gyors, lendületes, cselezni is tud, ugyanakkor védekezni is tud. Láttuk lassúnak is.
Pirlo (21, világbajnok): a világbajnok csapat és az olasz foci védjegye. Csak felvillanásai voltak idén. És így is előre lépett a korábbiakhoz képest.
Montolivo (22): Mondják, hogy Lippi kedvence. Ő kellene összefogja a Fiorentina játékát, ami nem mindig sikerül neki. Nincs annyi spiritusz, mint Pirlóban, de annyival harcosabb, mint milánói társa.
Palombo (17): a Samp kapitánya harcos és ügyes játékos, többnyire a védelem előtt. Ha Gattuso gyenge lesz, akkor Palombo nemzetközi elismerését hozhatja a vébé;
Pepe (7): Camoranesi helyettese lehet ő. Hihetetlen erővel közlekedik a pályán, a jobb oldalon. Én már láttam cselezni is;
Támadók
Quagliarella (18): az ő hazaküldésére számított mindenki, ehelyett Borriello (sok volt a klasszikus középcsatár: Gilardino, Pazzini, Iaquinta) és Rossi maradt otthon. Előkészület nélkül tud ágyúzni ő – talán ezért lett kiválasztott;
Iaquinta (9, világbajnok): kiteszi a lelkét a pályán. Sérülése előtt és után nagyszerűen focizott. Nem az a középcsatár, aki csípőre tett kézzel nézi a középpálya gyürkőzését. Képes arra a játéra, mint Pandev és Eto’o az Inter utolsó BL-meccsein;
Gilardino (11, világbajnok): idén voltak mélypontjai is, de az kétségbevonhatatlan, hogy a kapu előtt bárki ellen veszélyes tud lenni.
Di Natale (10): ő a gólkirály, ráadásul olyan játékos, aki távolról indulva is veszélyes tud lenni a kapura;
Pazzini (20): Pazzo a jelen embere, 14 gólt rúgott-fejelt a Sampban. Fejjel-lábbal veszélyes, visszamegy védekezni, ha Lippi kéri, akkor úgy, mint Pandev és Eto’o.
