Észak hercege, minden északi, minden padán érdek harcos megjelenítője, Umberto Bossi –a zöld nyakkendős – azt bökte ki otthon, egy ködös pártdélutánon, hogy az SPQR-rel (Senatus Populusque Romanus, a római szenátus és nép, védjegye ma is a rómaiságnak), azt állítják magukról a rómaiak, hogy Sono porci questi romani, vagyis hogy: Disznók ezek a rómaiak.

 

Közben pedig alakult egy új jobboldali párt, a Futuro e Libertà (Jövő és Szabadság); Berlusconi megint összerázta a jobboldalt, megnyert egy bizalmi szavazást, és mit lehet ilyenkor tenni? Újra dolgozni kellene azokkal, akikre butaságokat mondtak. Az SPQR-rel kapcsolatos mélyen szántó gondolatot feledtetni nehéz lenne a római polgármesterrel, aki szintén a kormányerőkhöz tartozik; viszont egy közös ebéddel új életet lehet kezdeni.

 

A felek Rómában asztalhoz ültek, melyen volt polenta (polentoni, puliszkazabálók, az északiak gúnyneve), illetve a római igényeknek megfelelően jó pacal is. A politikus férfiakat, miután felálltak az asztaltól a kamerák követték, míg bementek a parlamentbe. Volt jó nagy tumultus, kiabálás, domináns hímeskedés – kilós napszemüveges és carabinieri szereplőkkel –, hülyézés, de most már nem a politikusok között, hanem a sajtó, meg a politikusoknak szurkolók között. Még az is elhangzott egy elkeseredett rómaitól, aki komolyan vette az előző napokat, hogy: Menjetek haza, egyetek ott!

 

De ami még fontosabb. Mint újra meg újra verekedő kölyköktől, tőlük is megkérdezték, hogy: Akkómost, ugye, szent a béke? Most komolyan, na! Ugye? Ez most komoly, ugye?

 

Komoly dolog ez (Una cosa seria) – mondta a polgármester.