Nagy mozgolódás volt az olasz politikában az utóbbi hetekben. És annyit helyezkedtek, annyit könyököltek, annyit beszéltek sajátjaik előtt, hogy sok ökörség elhangzott.

Közben pedig alakult egy új jobboldali párt, a Futuro e Libertà (Jövő és Szabadság); Berlusconi megint összerázta a jobboldalt, megnyert egy bizalmi szavazást, és mit lehet ilyenkor tenni? Újra dolgozni kellene azokkal, akikre butaságokat mondtak. Az SPQR-rel kapcsolatos mélyen szántó gondolatot feledtetni nehéz lenne a római polgármesterrel, aki szintén a kormányerőkhöz tartozik; viszont egy közös ebéddel új életet lehet kezdeni.
A felek Rómában asztalhoz ültek, melyen volt polenta (polentoni, puliszkazabálók, az északiak gúnyneve), illetve a római igényeknek megfelelően jó pacal is. A politikus férfiakat, miután felálltak az asztaltól a kamerák követték, míg bementek a parlamentbe. Volt jó nagy tumultus, kiabálás, domináns hímeskedés – kilós napszemüveges és carabinieri szereplőkkel –, hülyézés, de most már nem a politikusok között, hanem a sajtó, meg a politikusoknak szurkolók között. Még az is elhangzott egy elkeseredett rómaitól, aki komolyan vette az előző napokat, hogy: Menjetek haza, egyetek ott!
De ami még fontosabb. Mint újra meg újra verekedő kölyköktől, tőlük is megkérdezték, hogy: Akkómost, ugye, szent a béke? Most komolyan, na! Ugye? Ez most komoly, ugye?
Komoly dolog ez (Una cosa seria) – mondta a polgármester.
Ándáte á kázá vosztrá á mánnyá, majd Szindáko di Roma – énekli a kórus