Olasz fórum

Olasz melósok Erdélyben

2011. március 02. - mbemba

Szakdolgozatom (olasz-székely kapcsolatok) témáiról már posztolgattam itt is, s itt is. Most újra ezt teszem.

A erdélyi olasz emigráció irányítójának és feleségének halotti igazolványa

Az olasz nagyvárosokban a mai Románia területéről érkezett munkásemberekkel – románokkal és magyarokkal – találkozni hétköznapi dolog (mondják azt is, hogy manapság Veronában lakik a legtöbb csángó – igen, beleértve a moldvai falvakat is). A jobb megélhetés korábban nem csak keletről nyugatra kergette az embert, volt, hogy ez fordítva is volt. 150 éve történt az – egészen pontosan –, hogy egy észak-olaszországi falu, Predazzo, férfijainak többsége úgy döntött jobb életük lesz Erdélyben.

A költözésre az adott lehetőséget, hogy Erdélyben éppen a vasutat építették, s a munkák között rengeteg olyan volt, amelyet az észak-olaszországi hegylakó nép nagyon jól ismert. Így Bécsből szerződést kaptak mindenféle, a vasút építéséhez szükséges munkához – merthogy ez a Habsburg Birodalom ideje, s a két terület: Friuli és Erdély egy birodalomhoz tartozott. A friuliak célja Brassó volt, oda kellett eljutni valahogyan. Az út mai szemmel visszatekintve kalandos volt, de akkor biztosan inkább kíméletlennek mondtuk, éreztük volna. Egy kis ízelítő:
 
(az Erdélyben munkát vállalók – vagy inkább azok utódai – közül nem tudni ki küldte vissza az út leírását a helyi papnak, Don Giambattista Webernek)
 
,,Március 3-án indulás. Első nap Canalebe érkeztek, második nap Belluno felé tartva Sacilébe érkeztek. Nem vendégszerető hely, nagyon nehezen találtak alvóhelyet. Harmadik nap Palmanuovában minden jóban volt részük. Negyedik nap 10-re voltak Goriziában. Ötödik nap szél és hó. Délben érkeztek a Poscrain hegy lábához, viharos a március. Mindenkit meglep a tenger felől érkező szél, szenvednek a hidegtől, rájuk fagyott a ruha. Két óra nehéz séta után találnak egy fogadót, a jó forralt bor mellett visszatér a jókedv is. Az utat nagy szélben, hóban folytatják. A viharban alig tudják kinyitni szemüket, egymás ruháját nézik, fogják, hogy követni tudják a társakat, hogy a keskeny ösvényen tudjanak maradni. A hó és jég teljesen rájuk fagyott, mikor egy fogadóba érnek. Ott megtörülköznek, erőre kapnak, az estét, az éjszakát boldogan, énekelve töltik.
Hatodik nap a 60 férfiból álló karaván folytatja a hegyeken át vezető utat. Egymást bevárva kellett haladniuk, hogy az ösvényen valaki nehogy eltévedjen, lemaradjon.
Logasból Ljubljanába kocsival (vettura) mentek.
Hetedik nap, vasárnap, 8-kor, vidáman hajóra szállnak és este Lichtenwaldba, hat óra Steinbrückben érnek. Nyolcadik nap a Száván vannak. Kemény hideg, majdnem teljesen üres gyomor. Éjszaka fél 3-kor kikötnek, találnak ennivalót. Beszélik, hogy két óra múlva lesz egy hely, ahol lehet aludni. De nem találják ezt a helyet. Látnak két embert, érdeklődnek, de a közeli faluban elfutnak az emberek, leszedik a fogadók tábláit, nem lehet ott aludni. De azt megtudják, hogy a folyó másik oldalán van egy nagy település, ahol van szállás. Hat ember előre megy, előkészíti a helyet. Jó a fogadás. Megvacsoráznak, alszanak.
Kilencedik nap Agramba (Zágráb) érkeznek, ahol 1000 forintot kapnak. Tízedik nap Sissekre (Sisak) érkeznek. Itt két napot maradnak, mert a hajó csak szombaton indul. A hajókapitány úriember. Négy nap hajó után Orsovába érkeznek, majd Orsovából kocsin öt nap alatt érkeznek meg Hermannstadtba (Nagyszeben), március 24-én, este 5-kor. Mind egészségesek, jókedvűek. Predazzóból Hermannstadtig 21 napot utaztak.
 
Március 25-én Menapace nevű mérnöknél jelentkeznek, a város vezetői is jelen vannak. Mindenki jóindulattal fogadja őket. Az egyik csoport 34 fővel Kronstadtba (Brassó) tart…”
 
Mindenki munkát kap, letelepedik, s megtalálja a számítását – csak néhányan mennek haza. Ki lehet jelenteni, mert utána egy újabb csoport követi őket, s ami még fontosabb a családtagok is követték őket. Vannak, akik munkásként dolgoznak tovább, de van, aki bányát nyitott és sikeres ember lett. Eleinte természetesen csak a vasúti munkák kapcsán emlegethető nevük, de például a Bosin testvérek vállalkozása építője lesz a Petőfi-emlékműnek. Szállítottak követ, bazaltot, ha minden igaz, a Margit híd építéséhez is.
A korántsem legvidámabb barakkban a kommunizmus évei alatt a kapcsolatok teljesen megszakadtak a hazaiakkal. A kilencvenes évektől néhányan ismét nekifeszülnek a kapcsolatok felépítésének. A kutatásokat, a kapcsolatfelvételt elsősorban románok vezetik. A témában a legtöbb támpontot Gabrielli, Viorica Burcica: Conbtributii la studiul emigratiei in Romania jelentette.
 
Székelyföldön, s környékén a vasutak közelében gyakrabban, de városokban, itt-ott, amott feltűnik a Gabrielli, Defrancesco, Dezulian, Zorzi, Giacomazzi, Longo,… név, de a szentgyörgyi focicsapat, a Textil is büszkélkedett így olasszal: Bosin volt a neve – s apukám szerint a derék olasz nem a catenacciót játszotta kényszeresen. A szeredai színház előadásain is gyakran feltűnik a Giacomello név, de legtöbben mégiscsak a Szeretlek Aranka Giacomellóját ismerhetik.
 
Hát így történt! Ezért van az, hogy olasz nevek is vannak szépszámban Székelyföldön. Meg sok másért is, de most csak ennyit, ennek van most az évfordulója.

A bejegyzés trackback címe:

https://olaszforum.blog.hu/api/trackback/id/tr412655803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

madbalee 2011.03.02. 21:15:22

Érdekes story köszi mbemba!

Ipari zen · http://ipari-zen.blog.hu 2011.03.03. 16:50:58

Úgy sejtem az üknagyapám is közéjük tartozott. Nagyváradon volt mérnök Chorus névvel. Kifejezetten érdekelne a történet.

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2011.03.03. 17:29:28

Ipari zen: Itthon megvan a listám, átnéztem figyelmesen, de hasonló nevet nem találtam.
Ezek az emberek - tudtommal mind - Székelyföldön, s környékén telepedtek le.
A másik, hogy ezek az emberek munkások voltak.

Természetesen, ha érdekelnek az anyagok, akkor üzenj a nickemre, s megbeszéljük!

@madbalee: Ez sem számítjuk be a tippeknél! :)

szimix 2011.03.03. 18:02:50

A legszebb, amit hallhatok, hogy egyszer itt volt a kánaán... Vagy máshol volt kritikán aluli az élet? Nem véletlenül szeretnek máig erre járni macskaevő barátaim :-)

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2011.03.03. 18:10:17

@szimix: Nicht Kánaán :), csak munka volt!

csaron 2011.03.03. 19:18:34

Érdekes történet. Erdélyben annyiféle nemzet összejött (magyar, román, szász, örmény, olasz és még ki tudja hány náció), és csodás kultúrát alakítottak ki. Vagy tették volna, ha a nagypolitika nem szól bele...

0210 2011.03.08. 10:27:24

Családi vonatkozású származási űgyben nyomozok, olasz felmenők után, szeretnék közvetlenül levelezni az Olasz melósok Erdélyben szerzőjével (mbemba?). Van rá mód?
Karakkó

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2011.03.08. 16:20:57

@0210: Persze, persze!

zsoit@freemail.hu a címem, várom a mailed!

Fazakas Bosin Géza 2012.02.17. 19:36:12

Örülök,hogy ez felkerült a netre.Nekem a képeken látható BOSINOK anyukám dédszülei.Anyám Bosin Mária és tudtommal az ő- vagyis a mi családunk..és unokatesvéreim az utolsó erdélyi Bosinok,persze én csak anyai ágon és már sajnos nem erdélyben.Tisztelettel Fazakas Géza

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2012.02.17. 21:39:41

@Fazakas Bosin Géza: Örülök, hogy elnyerte tetszését. Ha úgy érzi, tudok adatokkal szolgálni, segíteni, akkor itt a címem: zsoit@freemail.hu

Minden jót!

Kovács Magdolna 2013.04.17. 14:47:51

Predazzoból származó dédnagyapám, Longo Gregorio életútját próbálom rekonstruálni, így minden érdekel, ami az olasz kőfaragókról szól.
Longo Gregorio (1848-1905), aki Apácán alapított családot és az apácai temetőben nyugszik a Bosinok melletti sírban, Longo Ursula testvére. Minden alkalommal, amikor az apácai temetőben járok szíven üt az a szép magyar szöveg, ami az olasz Longo Gregorio sírkövén található ( a családi hagyomány szerint ő maga véste kőbe).
„Hűségedért megbecsültek, Becsületességedért megszerettek, Jóságodért megsiratnak!”
Fiai olasz állampolgárok voltak, annak ellenére, hogy Apácán születtek.
Sajnos fényképeket nem sikerül feltennem.
Nagyon szívesen elolvasnám a szakdolgozatot.

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2013.04.17. 22:04:00

@Kovács Magdolna: Hétvégéig nem vagyok a szakdolgozat közelében, majd akkor megnézem, hogy vannak-e róla pontosabb információk.

Nagyon-nagyon szép a sír szövege! Köszönöm!

A szakdolgozatot szívesen odaadom, de tudni kell, hogy az olaszul íródott, s ezzel a témával csak - emlékeim szerint - 8-10 oldalon át foglalkoztam.

Volt egy román nyelvű kiadvány, amelyik csak a predazzóiakról íródott. De ha jól emlékszem, akkor csak az engem érdeklő oldalakat másoltam le.

Kovács Magdolna 2013.04.18. 18:21:50

KÖszönöm a választ. Elolvasnám a Predazzo-ra vonatkozó részt olaszul. A román kiadványt isemerem, sajnos, az adatok nagyon pontatlanok, rengeteg elírás és tévedés van benne!

Köszönettel

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2013.04.18. 21:33:53

@Kovács Magdolna: Rendben! Azonban meg kell mondanom, hogy többnyire - emlékeim szerint legalább 90 százalékban - abból a füzetből dolgoztam!

Valószínű, hogy legkésőbb hétfőn jelentkezek.

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2013.04.22. 20:39:05

@Kovács Magdolna: Bocsánat, elfelejtettem! Hamarosan pótlom!

Ágnes Németh53 2018.12.08. 20:30:17

Családi okból keresem nagyapám rokonait, aki Alézi Péter volt és állítólag a szülei Olaszországból érkeztek. Minden segítséget köszönök.

mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2018.12.08. 22:15:30

@Ágnes Németh53: Nem emlékszem, hogy ezzel a névvel találkoztam volna! Olaszul írva Alesi lehet az eredeti. Ígérem figyelem a nevet ezután, ha van újság, akkor írom is azonnal!

Csókolom!