Nyáron nem gondoltuk volna, hogy lesz most felépülés. A többség – Magyarországon legalábbis biztosan – úgy érezte, hogy Pirlo érkezte nem javít, hanem csak ront a helyzeten. Felvetődött az is, hogy őt biztosan nem akarta Conte.

Szerintem a Juve egészen megváltozott, kábé annyit, mint Conte hajkoronája a kilencvenes évektől. Öt forduló kevés, de én kikiáltom: ez a Juve jövő évi BL-re készül.

Az első bajnoki a Parma ellen volt, s a Juve-szurkerek nem mertek hinni a szemüknek: a csapat rohant, fantáziált, ötletes volt, jöttek a gólok, a közönség pedig tombolt. Mintha nem is a ködös, szmogos Torinóban lett volna a meccs. A közönség végre odaállhatott a csapat mellé, s szurkolt, tobzódott az élvezetben. Nem mindig volt ez így a Juve-stadionokban! :) Volt, hogy Palermóig kellett menni a hangulatért.

Mi kellett ehhez a feltámadáshoz? Kezdjük – mint mindenki – Pirlóval. A világbajnok igazolásáért egy huncut eurót nem kellett kifizetnie a torinói csapatnak (a májusban 32 éves karmester 3 évre írt alá). Vajon hogyan javulhatott ekkorát a leírt zseni? Talán a legfontosabb az lehetett, hogy nagyon motiváltan érkezett Torinóba: tudta, hogy mit gondolkodnak róla, ő pedig nagyon odatehette magát az edzőtáborban, mert fut a meccseken, mint mezei nyúl. Ha kell. De inkább irányít, s rohanó társainak szórja a csengő-pengő forintos labdákat, mint részeg Mikulás az ajándékot. A közönség tapsolja, ő pedig egyre felszabadultabb. Véleményem szerint sokat javult azért is, mert itt sok olyan csapattárs van, akit mozgathat, több alternatívája is van, miközben az öregecske Milánban csak csocsórendszerben járhatott a labda. Könnyebb egy folyton mozgó, jól közlekedő csapatban játszani, mint az FC Statikában.

Hogy mi lesz, ha Pirlo nem játszhat? Vagy nem úgy játszik, mint nyár óta... Nem tudom! Del Piero is tudna osztogatni?

Mellette Marchisio brillírozik. Végre érthető, hogy Lippi a vébére készülve, miért az ő kezébe akart vezénylőt adni. Egyre érthetőbb, hogy Tardellihez hasonlították – tartós jó foci kell, meg nemzetközi eredmények, hogy megvonható legyen a hasonlat, de már érthető. Lendületes, előre játszik, jól megtalálja hátulról indulva a fal réseit. Keresték sokáig a helyét, úgy néz ki Conte megtalálta a pálya közepén – a Milan ellen lőtte élete első dupláját. Mellette szól az is, hogy fiatal (1986 januárjában született, s az is jó, hogy Torinóban), de már ott a rutin – közelít a 150. bajnokihoz.

A hátvédsor közepén is kezd kialakulni a rend. Barzagli úgy produkál, hogy Prandelli visszatette a válogatottba – ne feledjük, hogy a Németországot megjárt Barzagli szintén világbajnok – májusban volt 30 éves. Most, pillanatnyilag, tehát az a kérdés, hogy ki játsszon mellette? Chiellini mostanában hibázgatott, talán ezért játszott belül Bonucci a Milan ellen. A baloldali felfutó védő kérdése egyelőre azonban nincs nyugvóponton. A Milan ellen Chiellini rohangált, de őbelőle nem lesz beívelő bajnok. De lehet nem is lesz ez feladata a Conte-féle Juvéban. Hiszen előtte még játszik más játékos, a 4-1-4-1-ben nem kell neki feltétlen felérnie, de ami még fontosabb: nem kell beívelnie, inkább ,,csak" előtörnie. Lichsteiner megoldotta a jobbszárny problémáit – tavaly itt is sok volt a kísérletezgetés. Amíg a svájci fut, addig gond nincs. Lichsteiner nem labdaművész, viszont megbízható, s annyi harci szellem fűti, amiből képes átadni is.

Buffon pedig Buffon. Talán.

Pirlo és Marchisio mellett Vidal úgy néz ki alapember lesz, lett. Ő is akárcsak Pepe nagy munkabírású játékos, nekik pedig alighanem lesz védőmunkájuk jócskán, hiszen Marchisio és Pirlo kettőse mellett lesz ilyen munka. Conte számára fontos lehet, hogy ez a védőmunka még az ellenfél térfelén megtörténjen, konkrétabban az ellenfél labdaszerzésekor azonnal. Pepe és Vidal pedig erre születtek. Giaccherini pedig arra, hogy lendületével, cseleivel jól megkeverje a védelmeket. Tavaly a Cesena erőssége volt, olyannyira, hogy Prandelli a válogatottban is próbálgatta. Nagy-nagy kedvenc lehet ő a Juvéban. A cselmestereket mindenhol szeretik. A jobbon Krászics gyorsabb, de kevésbé ügyes (véleményem szerint, amint lelassul, a szerb másodosztály várja vissza. Tudnék magyar hasonlatot mondani, de nem teszem – már közhely).

Vucsinics pedig a legjobb úton van a torinói sztárság felé. A Milan ellen remekelt. Talán ő lesz az elsőszámú csatár, ha Conte klasszikusa a 4-1-4-1 marad az asztalon, de ott van Matri is, meg ha minden térd- és bokaszalag szakad Toni, Iaquinta, Amauri vagy Quagliarella. Jaaaaa… és Del Piero.

Szándékosan írtam így ide ezt a csatártengert. Ha lesz Conténak baja, akkor az a bőség lesz. Lehetetlen ennyi embert elhelyezni a pályán, megfelelő szerepeket adni nekik. Amauri alighanem el fog kelni télen – keresték Törökországból, de ő valamiben még reménykedett (nagy megkönnyebbülés Conténak, hogy a bizonyítási kényszeresek – Melo főleg, de Martinez és Aquliani is – odébb álltak). De Quagliarella, Toni, Iaquinta, mi lesz veletek?

Del Pierónak pedig nincs egyéb dolga, mint nézni, amint felnő az új generáció, s nyugodtan elmélkedni azon, hogy neki megadatott az, ami másnak nem: elvezetni népét az új hazába, s velük együtt belépni oda.