Csak a legritkábban szerencsés egy kiélezett csatában tutira megmondani a jövőt. Hacsak tényleg nem csak az ökörködés a cél. Ezúttal is mi történt...
Szűk 20 perc volt hátra, a pedig Nápoly vezetett 2-0-ra a Catania-kapu már majdnem elnyelte a harmadikat, s ezalatt az Olimpicóban egyre csak izzadt a Lazio. Be volt az is kalkulálva, hogy Klose nincs a pályán – rápillantva a meccs statisztikájára látom, hogy az ördöngös Reja lecserélte első három emberét (Mauri, Hernanes, Rocchi). Aztán a Catania egy látványos fejessel szépített, de még mindig kézben volt a mérkőzés. Azonban már le kellett hozni a meccsre összetákolt Lavezzit, a fáradtan mozgó Hamsikot.
S ekkor ripsz-ropsz egyenlít (85. perc) a Montella-banda, két-három percre rá pedig Diakité mennybe viszi a munkás Laziót.
Ha így lépdel előre a Serie A, akkor előfordulhat, hogy – az egy szem Klosét leszámítva –nemzetközi sztárok nélküli Lazio elviszi a BL-szereplést az ebből a szempontból jobban vagy sokkal jobban álló Nápoly, Udine, s főleg Inter, valamint Roma elől. Az én szememben ez Reja dícsérete.
Ami az olasz foci szempontjából több mint jó, hogy a Juve-Inter élvezetes, szép, s szerintem a játék minőségét tekintve is világszínvonalú volt.
Megfogyatkozott mezőnyünkön ezúttal Frajti kerekedett felül – 9-et gyűjtött. Most így állunk:
- Pietro 87 10 pont
- Frajti, 406 coupé 7 pont
- mbemba 5 pont
- madbalee 3 pont
- Gila 11 és Panucci 1 pont
