Régebben, édesapám még látta, Háromszéken (akárcsak Magyarország több más részén, a Néprajzi Lexikon szerint) szokás volt a bőségfára mászás is. Ez a népszokás Olaszország több részén ma is él. Gyakran májusban szervezték, de nem mindig. Ebben az esetben nem díszes fáról van szó, hanem egy magas fáról, pontosabban rúdról, melynek tetején különböző tárgyak vannak. Olvasom, hogy valamikor bor, kolbász, sonka, ilyesmi volt odafenn – ezért is Albero (vagy Palo) della Cuccagna (Bőség fája) a neve. Ezt kell megmásznia a fiúnak, hogy bizonyítsa ügyességét, jutalma pedig a fenti bőségkosár, meg a falu elismerése. Ha jól látom mára egy gyorsasági famászó verseny lett belőle, máshol mutatványosok produkálják magukat, de bárhogy is legyen, a hagyomány él.

A faoszlopot jól megkenték zsírral, hogy még nehezebb legyen a megmászása. De volt, van, aki nem kíván szenvedni a zsíros falatokért. Ők henyélnek egy vonallal lejjebb!