Prandelli azután vette át a válogatottat miután Lippi világbajnokai megvénültek, s Dél-Afrikában alaposan elagyabugyálták őket. Egyértelmű volt, hogy újba kell kezdeni, s Prandelli belevetette magát a munkába. Sokan megállapították – nem csak a kíméletlen magyar szakértők –, hogy nincs esélye, mert az olasz kincsesbánya kimerült, csak zsenge tehetségek futkosnak a pályákon, a régiek pedig már nem újulnak meg.
Igazságtalan lenne azt mondani, hogy ennek az érvelésnek nem volt alapja, de jött Prandelli, s egy remek csapatot hozott össze. Szerintem elsősorban azért sikerült Európa-bajnoki ezüstéremig repítenie Olaszországot, mert remek bizalmi viszonyt épített ki közte és a játékosok, valamint a játékosok között. Másodszor pedig rájött arra, hogy ez a válogatott nem alkalmas a hagyományos olasz focira, ezért: Inkább támadjon a társaság, minthogy kivárásra focizzon!
A második tétel, vagyis az inkább támadó, mint védekező csapat ténye ott volt a képernyőn.
Az első tétel sokkal inkább igényli az olasz közeg ismeretét, tehát inkább ide próbálok érveket, emlékeket gyűjteni. Például ott van Cassano esete. A július 12-én 30 éves Fantantonio novemberben szívműtéten esett át, s csak áprilisban kezdett újra játszani – előre csak perceket. De a lényeg az, hogy Prandelli megmondta számít rá, így nyilván lekötelezte a hülyeség ösvényén gyakran járó emberkét. S ha Cassano ott van a csapatban, akkor könnyebb megfogni Balotellit is, a másik nehezen kezelhetőt. Nagyon nehezen kezelhetőt.
Utóbbi esetében szembetűnő a folyamatos javulás. Prandelli fejébe vette, hogy szocializálja a nagyszerű képességű, de gyakran ostobán viselkedő fiatalembert. Még Mourinho alatt előfordult, hogy a Barca rohamozott, Balotelli pedig magával foglalkozva tétlenül sétálgatott, miközben társai megszakadtak a pályán. Ma már részt vesz a letámadásokban, néha passzol, ha gólt lő, elmosolyodik – néha. A válogatott vezetése és Prandelli nem hagyja ki a lehetőségeket, hogy elvigyék őket mindenfelé, ahol szembesülhetnek igazi nehézségekkel (Auschwitz, börtönök, maffiától elkobozott területeken való edzés, ahol van alkalmuk helyiekkel találkozni).
Érdekes volt látni két helyzetben is a Prandelli által, Balotelli számára szőtt beilleszkedési hálót. Mikor Balotelli a kispad felé – valószínűleg Prandelli felé – morgott valamit Bonucci volt az első, aki odaért Balotellihez, s betapasztotta a butaságot üvölteni akaró szájat. Utána láttam, hogy a himnuszéneklésnél is egymás volt Balotelli, Cassano és Bonucci. Bonucci, korábbi Bari-idolként Cassanóval gyorsan megtalálta a hangot, így Balotellivel is könnyebb lehet Balotellivel zöld ágra vergődni. Volt olyan is, mikor úgy látta Prandelli, hogy elszáll a ló Balotellivel, akkor ripsz-ropsz lecserélte.
Itt érdemes megjegyezni, hogy sem Balotelli, sem Cassano nem volt ott Dél-Afrikában a 2010-es vb-n.
A tudatos, jól megfontolt közösségépítés jegyében történhetett, hogy már-már a Trapattoni-időkre emlékeztetően sok volt a Juve-játékos. Lehet, hogy tudott volna nagyobb neveket kivinni, de a bajnokságban összeedződött közösségre építeni tudott és akart Prandelli mester. Innen került ki a válogatott két vitathatatlan tekintélye, Buffon és Pirlo.
Emlékszünk arra mindannyian, ugyí, hogy Prandelli már akkor bízott Pirlóban, amikor benne csak nagyon-nagyon kevesek bíztak. Bízni? Lemondott róla fél-Magyarország.
Viszonylag ismert, hogy Prandelli létrehozott egy etikai kódexet is (Mocsai jut eszembe és a remek kézilabda-válogatott), mely alapján könnyedén megválhatott volna Balotellitől a manchesteri hülyeségek miatt, de az edző kiállt utóbbi mellett. Ugyanakkor nem állítható, hogy nála csak üres fecsegés, mikor az etikáról beszél. Ő volt, aki meghívta a válogatott – amerikai elleni készülő keretébe – Simone Farinát, miután utóbbi visszautasított 200 ezer eurót a Gubbio-Cesena Olasz Kupa-meccs előtt.
Prandelli hosszabbított a válogatottnál, a kérdés tehát az, hogy a Serie B-feljutásokkal kezdődő (Verona, Velence), remek Serie A-szereplésekkel (Párma, Roma, Firenze) folytatódó pályafutás az Európa-bajnoki ezüsttel felért a csúcsra vagy van még feljebb.