Ez egy akciókönyv! Ez jutott eszembe többször is olvasás közben. Sőt, bármikor, amikor letettem Dan Brown új könyvét, az Infernót! Sokan mondják, hogy ez egy olyan könyv, amelyik olvastatja magát, vagyis könnyen át lehet futni rajta. Nekem nem sikerült!

Többször eszembe jutott, hogy ez az író nem bízik az olvasóiban. Brown valami ilyesmit gondolhat: ha nem történik minden egyes oldalon valami, akkor ez a jóember bizony leteszi. Nagyon ügyes szerkesztési húzások vannak benne: például minden egyes fejezet úgy fejeződik be, hogy nem lezár valamit, hanem kinyit egy kérdést. Így, az olvasó folyton-folyvást vágyja a következő oldalt. Ki van ez találva alaposan!

Nincs egy szusz szabadság, folyton zúg a történet! A professzort üldözik, valakit megölnek, rálőnek, menekül egy nővel, drónt küldenek rájuk, menekül, becsapja őket, menekül, üldözik, ismét rálőnek, megmenekül, veszélyben a bolygó, előbb-utóbb jön a pestis, helikopter jön, szuper vonattal menekülnek, szuper hajóról ellenőriznek mindent, Velencében nyomoznak, majd ripsz-ropsz Isztambulban, az eddigi baráti nőből ellenség-nő lesz, aztán mégsem. A végén kiszabadul a pestis vagy mégsem, aztán… Így valahogy! :)

Szóval akciókönyv! Olyan, mint egy ezerrel zajló jégkorongmeccs, 30 másodpercenként kapura ütés!

Sejtettem, szinte tudtam, hogy ilyen könyv lesz mégis elolvastam. Egy: nem kellett megvennem! Kettő – s talán még fontosabb: tudtam, hogy az események helyszíne: Firenze, Velence és Isztambul. Erre pedig, mint olasztanár és törökül tanuló ember nem mondhattam nemet. S jól is tettem. Ebben a könyvben a tájleírás helyett szellemes kulturális utalások sorjáznak. Ezek néha erőltetetten vannak Langdon prof szájába adva, de szerintem mindenképp érdekesek. Tudom, ha megint eljutok Firenzébe, akkor felkeresem a Dante-rajongók találkahelyét; ha Botticelli- vagy Vasari-festményt nézegetek – vagy bárki másét –, akkor majd mondatokat, utalásokat keresgetek; ha a Boboli kertbe megyek, akkor ott egy törpét mindenképp megkeresek (Braccio di Bartolo). Kimondottan élveztem ezeket a részeket!

Kedves húzás volt Browntól (1964-es születésű ő), hogy firenzei szakértőjét (Marta Alvarez) szereplőként beleírta a történetbe.

A hotels.com állítólag máris felvette kínálatába a Firenze-Velence-Isztambul túrákat.

Amit viszont bántóan rossznak éreztem néha, az a fordításba csúszott sutaságok és elütések tömkelege (elütésből csak néhány). Nem vadásztam rájuk; egy ideig a bizonyíték kedvéért jegyzetelgettem (az üvegfalak egyszerre átlátszatlanná váltak, 491; a hajó nyomdokvízét, 509; a járvány gócpántjának, 546;…). Ez szerintem nem a fordító hibája, hanem a lektoré vagy az azon garasoskodó, amúgy valószínűleg komoly pénzt szerző kiadóé.

Egy olasz cikkben olvastam, hogy az ottani változatot egyszerre hárman fordították, hogy gyorsabban beindulhasson a biznisz. Lehet, hogy itthon is erről volt szó?

Így körülbelül! Akiknek az akciófilm jó, annak ez a könyv is jó lesz! Sőt, ő maga így nyilatkozott sikeréről: ,,Ha nyaralni vagyok, valami olyat szeretek olvasni, ami tanít: tudományt, filozófiát, etikát, egy szép környezetben, sok építészettel, tájjal, széppel. Az emberek hasonlóak, mindenkinek ugyanaz tetszik: a jövő kérdései, a pokol, a titokzatosság. Nem tudunk belenyugodni abba, hogy minden véletlen történik; azt akarjuk gondolni, hogy van egy rend. Ezért született meg a vallás, a konspiráció elméletek: mind magyarázási kísérletek. Ha meghal egy gyermek, azt mondod, hogy van mögötte egy terv: őrültség, de jobban érzed magad tőle. Talán nem tetszik a stílusom, de témáim ellenállhatatlanok.”

Dan Brown és kiadója tudja hogy működik az ember, s megadják neki, amire szüksége van.