Az utóbbi hetekben, mivel kendő van rajtam és egy baba benne, nem mindig sietek a belvárosi utcákon, hanem néha kényelmesen sétálgatok is. Falakat, tűzfalakat, kapukat, macskaköveket nézegetek. És házakat, palotákat!
Ott van például a Bródy Sándor utcában a Kéményseprő –ház. Úgy lehet észrevenni, hogy a kapuja fölött ott egy törpenagyságú szobor. A figura egy létrát tart a kezében. A frontoldal szélén egy táblán össze van foglalva szépen, hogy mi is ez a ház, a Bródy Sándor utca 15. Olaszos a történet! A ház – vagy inkább palota? – Devecis Mihály rendelésére épült, ő pedig olasz származás. Devecist írják Del Vec(c)hiónak is. A kéményseprő ipartestület első elnöke volt ő, találtam meg egy netes keresés közben.
És találtam egy másik szép és adatgazdag kis tanulmányt a kéményseprés itthoni és világbeli történetéről, amelyikből kiderül, hogy Magyarországon, Budapesten olaszok százai kaptak munkát, megélhetést, mint kéményseprők. Érdekes elolvasni!
Látva, a kéményseprős figuránkat, kezében a létráról még eszembe jutott valami! Eszembe jutott, hogy megvan a lehetősége annak, hogy ez a figura az olaszok részéről egy fricska is volt az otthoniaknak. Otthon, Észak-Olaszország bizonyos részein a Scaligeri családnak köszönhetően a létra a legfényesebb palotákon van ott. Devecis pedig gondolhatta azt: Nekem munkából futott palotára, itt Pesten!
De lehet, hogy ez csak nekem jutott eszembe! :)