Ott volt a szállásunk a Santa Maria Maggiore Bazilika mellett. Még össze kellett pakolni a bőröndöt, az emlékeket, kisimítani az összegyűrt belépőjegyeket, (könyvjelzőnek jó lesz, és decemberben is a római nyár jut majd az eszünkbe) szóval siettünk a szállásra, reggel hatra a repülőtéren kellett lennünk, Rómában meg mindig rövid az éjszaka... Augusztus ötödike volt... Éppen 10 évvel ezelőtt.

Már besötétedett mire a via Giobertire értünk, de még nem halkult el a város, a bazilika előtt tömeg, a templom ezer fényben játszott, az épületek oldalára az i.sz. 358 óta fennmaradt legenda képeit vetítették, és miközben egy férfihang arról beszélt a mikrofonba, hogy a csodákban hinni kell, "hópelyhek" kezdtek szállni az égből... Kis esti ajándék varázslat augusztus elején. Az ünnepség után beszaladt a "hóba" mindenki, a katonazenekar cintányérosa, az apáca, a püspök, a kirendelt hivatalnok, a templom előtt kéregető koldusok és a világ minden szegletéből éppen arra tévedt turisták...

Róma így emlékezik meg minden évben Liberius pápa és a patrícius álmáról, amiben Mária azt kérte tőlük, építsenek templomot oda, ahol másnap reggelre friss hó esik.

Ha egyszer augusztus elején arra jártok, "hógolyózzatok" Ti is.