Szeptember 2-án Buda visszafoglalásának (1686) viszonylag kerek évfordulója volt. Ez a tény is elég lett volna ahhoz, hogy eszembe jusson Luigi Ferdinando Marsigli hihetetlen figurája, de ezúttal Háy János könyve (Dzsigerdilen) hozta felszínre mai olaszunkat. Marsigli azért is él a fejemben, mert szakdolgozatom során – székely-olasz kapcsolatok –, talán ő volt a legérdekesebb említett ember, pedig volt ott minden:). Ebben a posztban csak azt próbálom leírni róla, ami rögtön eszembe jut.

A kép oszk-anyag!

Háy a korvinák kapcsán írt róla egy kicsit, melyeknek megmentése a felszabadítás utáni dúláskor Marsigli egyik legismertebb tette, de számomra ugyanolyan értékes a székelyeket és egyéb erdélyi embereket ábrázoló rajzai. Ki is biggyesztettük azokat (piacra menő asszony, székely katona, erdélyi anabaptisták…) előszobánk falára.

1690 környékén volt Székelyföldön a bolognai születésű Habsburg-tiszt. Feladata az volt, hogy mérje fel a Kárpátokbeli szorosok védhetőségét: bővebb értelemben ismerje meg az ott lakókat. Ekkor készültek az említett rajzok. De tett ő ott mást is: talált ott egy botba karcolt rovásírás emléket, amit manapság a nevéről elkeresztelt bolognai múzeumban őriznek. Ha minden igaz, ez a harmadik legrégebbi rovásírás emlékünk, de ami ennél is fontosabb, hogy a rávésett jelek száma igen jelentős.

Emberünk nem csak Székelyföldön járt, diplomataként megfordult Isztambulban is, mitöbb egy évet élt ott, megismerte az ottani szokásokat, az akkor már hanyatló birodalom erejét és gyengéit, de foglalkozott mással is. Manapság sokkal gyakrabban emlegetik például a török kávézási eszközökről, szokásokról szóló írásait.

Ismertek különböző folyók élővilágáról szóló írásai, ha minden igaz, ő jegyezte le először az itáliai tavak és folyók halait. Szokás róla olvasni, hogy hadvezér volt ő, meg botanikus, meg filológus, csillagász – nyelvész, ugyebár –, térképész (az 1699-es karlócai béketárgyaláskor az ő vezetésével húzták meg az országhatárokat), hídépítő... Nehéz valóban összefoglalni minden irányt, amelyikbe elmerészkedett ez az ember. De jól tette, hogy ilyen volt, legtöbbért mindenképp hálásak lehetünk.

Marsigli ilyennek látta a székely nénit, az 1600-as évek végén! (Akadémia raktárából)

Sokáig csak felfelé ívelt számára a pálya (ez csak félig-meddig igaz, hiszen volt ő török fogságban is – kiváltották onnan), vagy legalábbis egyre csak terebélyesedett Marsigli élete, mígnem egy sikertelen hadjáratban vagy csak csatában nem vett részt (spanyol örökösödési háború). Talán vezette azt. Ekkor lefokozták, hazaküldték, menesztették.

Bolognában, vagyis szülővárosában tudományos intézetet hozott létre, rendkívül sok témában tanulmányokat írt, szervezett, alkotott, emlékeit lejegyezte, rendezte. Nem véletlen, hogy összegyűjtött anyagai a város múzeumának törzsanyaga lett.

Ilyen ember volt Luigi Ferdinando Marsigli (1658-1730)!

Selmecbánya a föld felett és föld alatt, így rajzolt Marsigli! (wikipédia)