Kevés nemzet dicsekedhet azzal, hogy annyira népszerű ételt adott volna a világnak, mint az igazi olasz pizza. Pekingtől New Yorkig bárhol megtaláljuk, és gyakran nem is sokkal rosszabb, mint egy eredeti nápolyi pizzériában. Amikor úgy 600 évvel ezelőtt elkészítették az első pizzát, aligha gondolták volna, hogy ekkora sikertörténet lesz.
Úgy tudni, az első tésztafélét, amit már pizzának nevezhetünk, valamikor 1490-ben készítették Genovában. Nevet is kapott, pizza (pontosabban pissa) d’Andreának keresztelték, Andrea Doria admirális után, aki állítólag nagy rajongója volt ennek az ételnek. Ez az „őspizza” még mind állagában, mind elkészítési módjában némileg különbözött a maitól. A genovai dialektus szerint pezzának nevezett pizza a volt Genovai Köztársaságnak a mai Franciaországra is átnyúló területein is elterjedt és a mai napig megtalálható pissaladiere vagy pizzalandeira néven.
Az a fajta pizza, amit mi is ismerünk, inkább egy későbbi, nápolyi változatra vezethető vissza. Az úgynevezett pizza marinara 1730 körül kezdett elterjedni a dél-olasz városban, majd 1889-ben, Savoiai Margit látogatása alkalmával született meg a trikolórt idéző pizza margherita. A Gennaro Esposito által megálmodott tésztán a bazsalikom a trikolór zöldjét, a mozzarella a fehéret, a paradicsomszósz pedig a pirosat volt hivatott megjeleníteni, nevét pedig természetesen Savoiai Margit királyné tiszteletére kapta. A történet szép, egyes források mégis állítólag már a királyné látogatása előtt is említik a különböző pizzafajtákat, köztük a margheritát is.
Eddig a gasztronómia, ami pedig a szó eredetét illeti, a némely dialektusban a mai napig pinzaként is előforduló pizza a pinsere, pigiare, pestare igékből alakulhatott ki, ezek jelentése nem meglepő módon nyomni, préselni, összenyomni, egy másik feltételezés azonban a balkánon és a mediterráneumban elterjedt, görög eredetű pita szóhoz köti.
