Ugyanis a Samp egyenlített: Cassano talán először szabadult el védőitől átívelt Stankevicius lefejelte, Pazzini pedig persze, hogy úgy tette bele fejét, hogy jó legyen. A Lazio aztán kezébe vette a meccset, persze itt nem kell semmi extrára gondolni, de egyszerűen többet vállaltak támadásban a rómaiak. Eleinte kis túlzással csak Zarate, a második félidőben azonban Foggia is villogott – legalább kétszer. A legnagyobb helyzet azonban még az első félidőben volt: Kolarov kíméletlenül rábikázta, Castellazziról a legtermészetesebb, hogy kijött a labda, aztán Pandev a Samp kapusát naggyá tette.

 

Közben a közvetítés is lehiggadt, az olasz szerkesztő megnyugodott és nem a rosszabbnál rosszabb kameraállásokat szolgáltatta. Egy finomságra, melyért senki nem felelős és melyet csak egy túlzottan is nem a lényegre figyelő ember vett észre, azonban felhívnám a figyelmet: a ,,Visitate Israele” reklámfényújság villogása közben hangzott el, hogy: ,,úgy látszik a felek állóháborúra rendezkedtek be!

 

A pályán látványos dolgok csak ritkán történtek. Igaz ez a hosszabbításokra is, ugyanis maradt az 1-1. Jött a Lazio, a Samp hívek pedig aggodalmaskodhattak, mikor Zarate lábán volt a labda, de ezentúl csakis a hősies előretörések jelentettek izgalmat.

 

A tizenegyeseket Cassano kezdte és hibázott a derék fiú, aztán később Rocchi is tévesztett. A nagyot küzdő Campagnaro azonban ismét hibázott a Samp részéről és ez már a végkifejlet volt, mert párja, Dabo belőtte. 7-6 lett a vége!

 

1958, 98, 2000, 2004 után ötödször kupagyőztes a Lazio!