A napokban történt, hogy Ibrahimovic a Milánba igazolt, alig telt el pár nap, s a Milan új sztárja egy élő műsorban odamondott Sacchinak, a milánóiak legendás edzőjének (jelenleg az ifiválogatottak – U16-tól az U21-ig – szakmai vezetője). A Milan új szerzeménye egyik csapattársával is bunkó volt.
Sacchi a Gazzetta dello Sport oldalain válaszolt. Úgy gondolom, ez a levél legalább akkora figyelmet érdemel, mint Del Piero levele Trezeguet-nek. Értékekről van szó, meg szakmáról!
Úgy gondolom minden polgárnak (cittadino, írja Sacchi) joga, hogy elmondja véleményét, meggyőződését a megfelelő stílusban. Egy szakembernek pedig mindez kötelessége is. Ha én nem tenném ezt, az tiszteletlenség lenne mások felé, illetve magammal szemben is. Előljáróban megjegyzem, hogy semmilyen előítéltem nincs Ibrahimoviccsal szemben, sőt a szóban forgó műsorban megjegyeztem, hogy ügyes volt, és hogy Cesenában, a piros-feketék vereségekor nem ő volt az, aki hibázott. Azonban kedd este, a Milan-Auxerre utáni műsorban, Ibra nekem ugrott, elég vadul, elhibázva így stílust és a hangsúlyokat is. Ezt ő a Milan igazoltjaként tette, mely csapathoz barátokkal és emlékekkel kötődöm. Ibrahimovic rosszkor szólt, hiszen én nem vitatkoztam vele, kérdésekre válaszoltam nyugodt hangnemben, a véleménynyilvánításhoz pedig jogom van, és hozzátettem, hogy mindig tisztelettel beszéltem róla, soha nem sértettem meg. De Zlatan talán fáradt volt vagy rossz tanácsadókra hallgatott. Talán nem tud azokról az érzésekről és tiszteletről, mely Berlusconi elnök, Galliani alelnök és általában a Milan szurkolói, illetve közöttem van. Ibrahimovic talán azért sértődött meg, mert tavaly mikor Spanyolországban játszott azt mondtam és írtam, hogy a Barcelona, ami a technikai és fizikai felkészültséget illeti a világ legjobb szólistáját vette meg, illetve hogy a szólisták nehezen illeszthetők be egy zenekarba. De hozzátettem, hogy amennyiben Guardiolának sikerült volna többet játszatnia a csapatban és a csapatért, betartva a beillesztési időket, ami kulcskérdés a modern futballban, akkor ő lett volna a legnagyobb (mármint Ibra – mbemba). Sajnos nem így történt, és miután engem megkérdeztek, így elmondtam (spiegai – mondja Sacchi), hogy a játékos nagy tehetsége ellenére nem mindig volt játékkapcsolatban társaival, ami miatt nem használhatta ki a csapat szinergiáit. Ezért történhetett, hogy jó volt a gyengék ellen és gyenge az erősek ellen. Mindezt nem sértve őt fejtettem ki. Sőt, attól a jószándéktól vezérelve, mellyel viseltetek általában az emberek, a foci, a Milan irányába. Remélem, hogy Allegri javíthat rajta ebben az értelemben, és akkor egy kevésbé vitatott, még jobb és még meghatározóbb játékos lesz. Semmilyen nehezteléssel, a legjobbakat kívánom neki, és arra kérem, hogy tisztelje jobban a szakmai véleményeket, főleg akkor, ha azokat egy olyan ember mondja, aki a fociban elért már valamit!
