A szörnyű emlékű Superga domb – nálunk hegy lenne – alatt egy hidat láttam, mellette egy minidombon macskaköveket, szikladarabokat, rajtuk, alattuk pedig feliratokat város- és hegynevekkel, úgy mint: Milánó, Liège, Pordoi, Stelvio és mások. És a Coppi nevet gyakran. Tudni kell, hogy az ő története, Bartalival való rivalizálása országot egyesít. Minden olasznak bevésődött a fénykép, amelyiken az örök riválisnak Bartalinak hátra nyújtja kulacsát – vagy adja vissza? – egy hegyi szakasz embert nyűvő részén.

 

Torinóban halt meg – egy bicikliversenyen elszenvedett baleset okán – Serse Coppi, Fausto testvére. Neki is szól a híd, az emlékkövek.

 

A magyarázat a macskakövekre, a szikladarabokra az, hogy, ahol Coppi nyert, onnan követ hoztak a dombhoz, valahogy úgy, mint Jakabos Ödi bácsi tette, mikor háromszéki földet vitt Csoma sírjára. Nem, egy kicsit másképp (olvasd el az Indiai utazást).

 

Mikor ott voltam, s most is az jutott eszembe: szerencsés ország az, ahol nem kell sokat gondolkodni egy híd nevén. A történelem egyből jelentkezett: ha biciklis-gyalogos híd épült, akkor annak legyen Coppi híd a neve. A kövek, sziklák, a macskakövek Olaszországban a versenyt idézik. Prágában pedig megint mást.