A minap érdeklődve olvastam kommenteket a bizonyos paksi paktumról, hadd tudjak meg többet az energiáról, az ügy hátteréről. Mivel járatlan vagyok az energiaügyekben – ellentétben sok-sok itthoni emberrel – kíváncsian olvastam az érveket, pro és kontra. Köztük tűnt fel: ,,…látom már, telefonról írtam, de majd elmondom. a lényeg, hogy a zöld kicsit a takarón is túl van, de a vezetés érdekeltségeivel tuti nem egyezik rövid távon. hosszú távon pedig az energia is olyan lesz, mint a foci, sokan játszanak és mindig a németek nyernek.”

Namármost, én a németek küzdeni tudását, nagyszerű hozzáállásukat nagyon-nagyon tisztelem, de a helyzet az, hogy világversenyeken a németek egyetlen alkalommal sem verték meg az olaszokat, ellenben az olaszok folyton-folyvást csak verik a derék németeket. Ez faktum!

Nem gondolom, hogy ennek az oka az lenne, hogy az olaszok mindig jobbak a németeknél – például most sem jobbak. Ugyanakkor jó lenne – a közhelyeket és a legendákat megőrizve – tudni az igazságról is.

És akkor most jöjjön a demonstráció: 1962-ben Chilében 0-0, Mexikóban (1970) egy évszázados meccsen 4-3 az olaszoknak (Jahrhundertspiel, Partita del Secolo), az argentin vb-n 0-0, a spanyol vébén a döntőben 3-1 az olaszoknak, utána két döntetlen az Európa-bajnokságokon (1988 és 96), ezt követi a dortmundi diadal, ahol a német összpontosítás és az összes jó tulajdonság vereséget hozott nekik (2-0), majd Varsóban két éve az ütvefúrós Balotelli tett keresztbe a fritzeknek. Így!

Lineker, amit mondott, azt azért mondta, mert ő pont olyankor született, amikor a németek gyakran elbántak az angolokkal, illetve mert ő is játszott a 90-es olaszországi világbajnokságon, amikor kikaptak a németektől, tizenegyesekkel. De Lineker papája remélem másképp gondolja, gondolta, mert ő látta azt, amikor a németek kikapnak tőlük egy kiélezett meccsen, ráadásul pontosan egy világbajnoki döntőn (1966).

Szóval, ha bárki a németek ellen játszik a jövőben sporteseményt, akkor érdemes lejátszani a mérkőzést, mert a vége csak azon múlik, hogy ki hogyan készült fel a meccsre. Meg hogy kiszámíthatatlan tényezők vajon ki mellé állnak. Szóval, én kijelentem: Nincs fátum, nincs balsors, csak küzdés van és tudás! (van, amikor nincs tudás:)

És abban is biztos vagyok, hogy a németek is végigküzdik majd a következő olaszok elleni meccset, pedig... UFF!