Hiányzott az eltökéltség, hiányzott a minimális frissesség, hiányzott az ötlet, ráadásul a sors is ellenség volt!

Az első félidőt elcsalták a csapatok! Olaszország részéről ez érthető is volt, hagyománytisztelő is, Uruguay részéről viszont teljesen érthetetlen.

Nem tudom miben reménykedett Uruguay, de a szerencse melléjük állt, mert a balszerencse-cunami végig sepert az olaszokon a második félidő folyamán. A félreértések elkerüléséért: mindenekelőtt az olaszok magukat okolhatják, nem a balsorsot. Alig-alig törekedtek a gólra, a győzelemre, erre pedig már sok-sok csapat ráfázott és rá is fog fázni.

A balszerencse-cunami bekezdés hosszabb lesz, de az előzőt sokkal fontosabbnak gondolom. És itt jön a balsors! 1.) Marchisiót joggal állították ki, mert egy ilyen szabálytalanság azt érdemel. Mindig azt érdemelne! Marchisiónak a felelőtlensége, hogy ilyet a bíró előtt csinált. 2.) Verratti sérülése szintén nagyon-nagyon balszerencsés volt, hiszen szerintem a legjobban focizó ember esett így ki a csapatból, amikor meg kellett volna tartani a labdákat. 3.) Mikor az ellenfél emberelőnyben, majd gólelőnyben focizhatott, akkor már nem volt csatár a pályán (Immobile sérülés miatt ment le, Balotelli pedig azért, mert Prandelli nem merte pályán hagyni). 4.) A bíró – vagy asszisztense – nem vette észre Suarez harapását.

No jó, négy komolyan befolyásoló tényező még nem cunami, de az is lehet, hogy továbbiak nem jutottak eszembe.

Mielőtt zártam volna a posztot, ránéztem az olasz yahoo-ra: olvasom, hogy Prandelli lemondott.

Nem lehetett mást tenni!