Olasz fórum

Olasz fórum

Dante (könyvismertető)

2010. január 07. - mbemba

Jó időszak ez a karácsony és újév közötti, mert ilyenkor van idő olvasni. Akár súlyosabbakat is. Most sikerült egy ilyet elolvasni, s remélem, hogy legalább egy kicsit át tudom adni az élményt.

A tavaly vettem meg azt a Danteről szóló könyvet, melyet Barna Imre ajánlott mindenki figyelmébe. Nem csak az Isteni színjátékról van szó benne, hanem az irodalom Maradonájának életéről, többi művéről, tömve egy csomó jó történettel. És ami lényeges, hogy nagyon is olvasható stílusban – mármint amennyire a téma megengedi.
 
Az egyetem évei alatt kiderült, hogy a Divina Commedia nagyon nehéz olvasmány. Halandó azt nem tudja elolvasni állandó lábjegyzetek böngészése, lapozgatás nélkül. Szerintem magyarul sem lehet olvasni hatezer megszakítás nélkül. Ha ez a könyv meglett volna korábban, akkor a lapozgatás feleződött volna.
 
Az amerikai szerzőnő izgalmasan kifejti Dante gondolatait, magyarázza az írókirály világát, az akkori Itáliát, Firenzét. Nincs a könyvben egy üresjárat, nincsenek tetszelgős mondatok, bájosak, csak egy csomó adat, információ. De szépen írva az utolsó szóig.
 
Megmutatja péládul azt, hogy mennyire fontos volt, hogy akkoriban a könyveket nem csak olvasták, hanem felolvasták kisebb-nagyobb körben. Ennek köszönhető gyakran a szöveg lendületessége, merthogy fenn kellett tartani a hallgatóság figyelmét. Ezeket a kiszólásokat gyakran jelzi a könyv. Nagyon tetszett, mikor a főmű kapcsán a szerző feltárja, hogy teszem fel a purgatóriumban bemutatott erdejének képe alighanem a Velencében tett követjárás után megbámult fenyőerdő lehetett. De ugyanilyen Dante (eredetileg Durante) által látott és hasznosított kép a Rómába zarándokként érkező tömegről, mely tömeget a Castel Sant’Angelo hídjára érkezve két sávba sorolták. Ezt a képet a Pokol egyik színén láthatjuk viszont. Szintén a pokol egyik bugyrában látjuk a fejjel földbe ásott bűnhődőket (persze, hogy a pokolban mbemba, hol máshol). Ez a halálbüntetés Firenzében előfordult akkortájt. Persze, ettől még Dante fantáziájával nagyon sok fantáziaversenyt megnyert volna.
 
Kiderült az is számomra, hogy miért írják a könyvek Dante születésekor, hogy május-június (1265). Az Ikrek jegyében született (azért rá lehetett volna jönni mbemba, hogy ez a csillagjegyet jelentheti). És ha már Alighierik családi élete felmerült: megtudtam, hogy három gyermeke volt – minimum (igazából nem tudni, hogy hányan voltak). Közülük Iacopo volt az, aki édesapjuk halála után kábé nyolc hónappal a falba rejtve megtalálta a Paradicsom még hiányzó tizenhárom énekét – miután álmában édesapja elmondta annak pontos helyét.
 
Az nem most derült ki, hogy firenzeiként nem jött ki a sienaiakkal, de ezt ahogy ő megosztja…: ,,Van még egy olyan ostoba nép, mint a sienai?” kérdi Dantét, majd válaszol is: ,,Még a franciák sem múlják felül őket!” Aztán jön még pár nem kedvelt firenzei és pisai név is. A montaperti csatavesztés is kínozta Dantét, pedig halála előtt történt a gyalázat (itt írt róla az olaszfórum).
 
Hogy mennyire ura volt a versnek Dante arra talán jó példa a Színjáték felosztása, szerkezete: 3 könyv, 33 ének. A három helyszínt (pokol, purgatórium, paradicsom) pedig 9 kör, 9 gyűrű, 9 ég alkotja. Beatrice neve 63-szor szerepel, neve rímként megintcsak 9-szer. Meg még egy csomó alkalommal tetten érhető a számmisztika. Igen valószínű, hogy Dante helyüket már jó előre meghatározta, ami nem kis bravúr.
 
És a szavak között is hihetetlenül válogatott. A könyv szerzője úgy érzi, hogy a legfülbemászóbban akkor él a hangfestéssel, mikor a pokolban a költekezők és a kuporgatók nagy-nagy kövekkel játszott meccsét a következő szavakkal érzékelteti: viddi, Cariddi, riddi, intoppa, troppa, poppa. A szitkozódó beszédre az –occia (occsá), összecsuklásra az –acca (ákká). És ha már nyelv: szerencsétlen sorsú Dantenek volt alkalma, hogy az olasz táj nyelveit elemezgesse, hiszen életének nagy részben száműzetésben élte le: Ravennában, Veronában (nem tudom elhallgatni a tényt, hogy a Chievo sárga szerelésén a Danténak otthont ado Cangrande jelenik meg – meg lova), Bolognában volt több időt, de Rómát, Pisát, Padovát is megjárta. Azt nehéz lenne megfejteni, hogy a szárdokkal, nyelvükkel miért nem volt megbékélve aszonta, hogy úgy próbálnak beszélni latinul ,,ahogy a majmok utánozzák az embert”. A néni megmutatja, hogy ez nem igaz! 
 
Ilyen randán csak a pápákról beszélt (ez katolikus és hívő mivoltát legkevésbé sem érintette). VIII. Bonifáccal például annyit foglalkozik, mint D. József. O.V.-vel.
 
Aztán persze itt a sok köszönöm a könyvnek jár, vagyis szerzőnek (Barbara Reynolds), a fordítónak (Sajó Tamás), illetve Babitsnak.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://olaszforum.blog.hu/api/trackback/id/tr991634025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.01.07. 22:36:30

Remek poszt, pont ma láttam a könyvesboltban ezt a könyvet, meg is vettem!
süti beállítások módosítása