Így végigírogatva az első tíz csapat alakítását számomra a fiatalok nagyon gyenge játéka a legszembetűnőbb. Santon, Giovinco, De Ceglie, Motta nagyon gyenge volt (Balotelli egy másik eset, de…). Ez az év kellett volna, az legyen, amikor befutnak, amikor olyan kedvencekké válnak, hogy csapatuk vezetői, ha akarnák sem tudni eladni őket, mert a szurkolók éhséglázadásba kezdenek az ülősztrájk után. Most pedig gyüjjenek a csapatok, meg évvégi jegyeik!
- Inter 9-es. Hogy miért nem 10-es? Mert valóban izgalommentesebben is be lehetett volna vinni a hajót a kikötőbe. És hogy Mourinho miért nem 10-es? Mert Balotellivel nem tudott mit kezdeni (bár ha Őmogorvasága elintézi a Bayernt, akkor ő lesz a hős), illetve mert kísérletezett Quaresmával, meg Mancinivel.
Amúgy zseniális volt a csapat, főleg a BL-ben. Múúú nagyon összetette a csapatot, és amit még jobban csinált, az a csapat összeválogatása. Mind nyerő típusú játékosok, meg áldozatkészek, meg robotolni tudók és focizni is nagyon tudók! Eszembe jut, hogy két említetten kívül Santon volt, aki elveszett az idény küzdelmeiben.- Roma 8-as. Ez egy olyan idény volt, amelyikről popp 30 év múlva, majd meséli, hogy: jött a szuperszimpi Spalletti helyett, az a maszuta Ranieri – naaaagyon béna volt a Juvéban –, de valami történt vele, és nem tudtunk veszíteni hosszú-hosszú hónapokon át. Győztünk, mint a honvédjeink 49 tavaszán.
Hogy mi volt a titka a diadalmas hadjáratnak? Ranieri nagyon sokat nem változtatott, azon kívül, hogy a Spalletti üldözött Julio Sergióra bízta a kaput. Mondjuk javított az is az eredményeken, hogy Mottával nem kísérletezgetett, hanem a megbízhatóbban védekező Cassettit tette a jobboldalra. Na és bízott Vucsinicsben, aki végül csapatgólkirály lett Tottival együtt (14-gyel).
Pizarro, olyan mint Pirlo, csak jobb! (2009-10)
Nem lehet nem megjegyezni, hogy ha Pizarro nem chilei, hanem brazil, akkor csak úgy jönne a tömjén. Juan és Riise sem volt talán még ilyen jó. De Rossi pedig volt is és lesz is. Totti viszont…- Milan 5-ös. Édeskevés volt ez a teljesítmény! Egy ekkora csapat néha lelkesítően is kell focizzon, de ez csak percekre, félidőkre sikerült 2009-10-ben. A szurkolókról pedig annyit, hogy szerintem fontos lenne, ha a csapat hívei elfogadnák, hogy ez van – nincs pénz most klasszisokra –, és nem zúgolódnának folyton.
Az én véleményem az, hogy ebben a keretben ennyi volt. Ronaldinho már nem az a játékos, aki bajnokságot nyer valakinek. Gattuso sem a régi – óriási bánatomra –, Inzaghi pedig már csak azt számolgatja, hogy mennyi is van még hátra – meg persze, ha hagyják, játszik szívét-lelkét pályára téve. Az egy másik gond, hogy pont Pirlónak kell-e a legtöbbet játszania (ő a bajnokságban legtöbbet játszó Milan-játékos). Szerintem, őt is szabad lecserélni, mint például Tottit – mondjuk Seedorf helyettesíthetné is. Vagy lehet, hogy ki lehetett volna próbálni az ő szerepköre nélkül.
- Samp 7-es. Genovában áldják azt a percet, mikor Firenzében meghozták a döntést Pazzini elküldéséről. Meg Garrone elnök is minden dicséretet megérdemel, mikor Cassanóban a lehetőséget látta, nem a bajkeverőt, de persze Del Neri is zseniális volt, mikor Cassanónak azt mondta, hogy csak fújd ki magad, gyere vissza, ha felkészültél újra testben és lélekben.
Aztán persze túl az említetteken jó volt Palombo, meg a kapus Storari is nagy vétel volt, akárcsak Guberti, aki csellel-lendülettel képes helyben hagyni direkt ellenfelét. Nem emlékszem, hogy láttam volna gyengén játszani Tissonet: védekezik, meg támad, mindkettőt ige-igen határozottan. A hátvédsorban klasszisok nincsenek, de valahogy mégiscsak működött ez a részleg is. A Palermo és az Inter mellett, nekik sikerült veretlennek maradni hazai pályán.
- Palermo 6-os. Egy zsenge hajszálon múlott, hogy nem sikerült a nagy álom: a Bajnokok Ligája elérése. Igazából az ők sorsuk most dől el: sikerül megtartani a Pastore, Kjaer, Cavani hármast vagy sem – ez itt a kérdés (Miccoli maradása nem kérdéses, szerintem). Az Európa Liga fura egy kupa: ha valaki eljut, mondjuk az elődöntőig, az nem sokat jelent, viszont ahhoz, hogy a bajnokság gyengébben sikerüljön egy pár ponttal, ahhoz pont elég.
- Napoli 6-os. A Palermo nagyobb meggyőződéssel haladt a BL felé, mint a nápolyiak. Lényegében ugyanaz mondható el róluk, mint a Palermóról: sikerül megtartani az értékeket? Mennyi energiát szippant le az EL?
A két utóbbi csapatról pár hete már írogattunk. Megjegyezzük a nápolyiakról, hogy idén a nápolyi Cannavaro jobb volt, idén szürkécske, 2006-ban hérosz Fabio. A Besztercebányáról Pozsonyon és Brescián át Nápolyba költöző Hamsik pedig szédületes.
- Juventus 3-as. Idény elején úgy lehetett gondolni, hogy egyfajta Dinamo lesz a Juve, vagyis a válogatott legjava összejön, és jól összerázódik a vébére. 15-ször kapott ki a Juve, negatív gólkülönbséggel zártak! Vergogna (Szégyen!) – kiabálják mindenfelé.
Sok volt a sérült, nagyon sok, köztük olyan is, aki nagyon számít, ha hiányzik, de erre a szerény játékra nincs alibi. A helyezés egyáltalán nem fejezi ki a reménytelenséget. Annál pedig ugyebár nincs rosszabb!
Nem érnek a nyomába
Chiellini, az igen! Egy szörnyen játszó csapatban nagyon jól focizini iszonyú nehéz, de neki sikerült. Hihetetlen, de a csapat két legjobb góllövője Del Piero és Trezeguet lett, 9, illetve 7 góllal. Amauri szörnyű volt, akárcsak Grosso, de számomra még nagyobb csalódás talán, hogy a fiatalok is lebőgtek: Giovinco kapott lehetőségeket, de élni nem tudott vele és De Ceglie is szerénykedett.- Parma 6-os. Ne feledjük, hogy az egyik újoncról van szó! Szép ez a nyolcadik hely, és lehetett volna szebb is, ha például Panucci nem rúgja össze a port Guidolinnal (Lippi ezért nem számít az ilyen játékosokra, mert valahogy Panuccinak is majdnem mindig sikerül bajt kevernie – képzeljük el, hogy ez pont a vébén sikerül).
Aztán volt egy nagy-nagy hullámvölgy is: december 13-án nyertek egyet az emíliaiak, aztán egészen február 28-ig csak két pont jött össze. Újra megmutatta magát: Bozsinov, Lanzafame, Jimenez, de a lesajnált világbajnok Zaccardo is jó szezont teljesített. Biabiany pedig előbb-utóbb elismertebb helyeken futkos majd. Majdnem megfeledkeztem a kapus Miranteről pedig talán ő a leg. Ahol Guidolin az edző, ott jó a csapat.
- Genoa 5-ös. Befértek a felsőházba, de… Szóval többet vártunk tőlük, meg ők is maguktól. Úgy érzem, az a gond a csapattal, hogy mivel mindenki iszonyatos munkát végez, nincs olyan csatár, vagy bárki, aki friss lábakkal, aggyal érne fel a befejezéshez - nehéz Milito nélkül, na. A legeredményesebbjük a 7 gólos Palacio volt.
A 61 kapott gól nagyon soknak tűnik – az utolsó 15 percben kapott 17 pedig rengetegnek. Az is benne van a gyengébb teljesítményükben, hogy miután nem égette feneküket a pokol tüze – egy percig sem –, Európa viszont távol volt, Gasperini játszatott fiatalokat is. Rudolf nem csak tudását, küzdőképességét is vinnie kell.
Bocchetti és Criscito teljesítménye Dél-Afrikát érdemel talán.
- Bari 7-es. Gratulálunk! 50 pontot még soha nem szerzett a Serie A-ban a Bari. Néha hatalmasak voltak, néha pedig azt mutatták, ami elég egy újonctól. Övék a Serie A leggyorsabb játékosa, Alvarez. Annak idején, mikor a két honduraszi Suazo és Alvarez együtt focizott a Cagliariban, akkor úgy tartották a szárdok, hogy a világon csak egy gyorsabb van, mint Suazo, ő pedig Alvarez.
Fontos volt, hogy Ventura nagyon kezében tartja a dolgokat – kis túlzással, mint egy szovjet kézilabdaedző. Langella és Kutuzov volt a két jegyzett név, és ők voltak azok, akik alig voltak pályán, mert sérültek voltak, mert nem teljesítettek. Bonucci szereplése Lippit most győzte meg. De Masiello, Barreto, Gazzi is remek volt, nem beszélve a többször bukott Almironról. Koman gyötrődött szépen, de kiverekedte magának a kezdőt – végül 16 meccsen szerepelt –, lőtt két gólt is, ami szép dolog egy Olaszországban focizó magyartól. Gosztonyi bemutatkozott. Komanra visszatérve: jövőre, ugyanennyit előre! Szerintem találó: Legyen ő a mi Nedvedünk!Meggyőzte edzőjét
