Umberto Eco remek
Loana királynő titokzatos tüzét, egy kedves olaszul tanulgató kismama-diáktól (Brunellától:) kaptam kölcsön. Merem ajánlani mindenkinek, mert kevés olyan könyv volt, amelyikből napi 200 oldalat tudtam olvasni. Ez is megesett!
Emlékezetes rész, amikor a szerző édesapja, egy régi sérelmét torolja meg, méghozzá úgy, hogy a bő 20 évvel korábban elszenvedett ricinus adagot, egy kis fekáliával kiegészítve adja vissza a fascistának. Szegény fascista, gonosz volt, aztán megszívta!
Aki érdeklődik az olasz félmúlt iránt, annak úgymond kötelező a könyv, hiszen ami Eco kezében megfordult a mögötte lévő bő 70 évben, az itt mind megvan (Topolinótól elkezdve mindenféle könyvekig). Erre röviden magyarázatot is kellene adni:
A hős eszméletét, emlékezetét veszti félig-meddig, vagyis mindent elfelejt, ami személyes, viszont minden ami adat - amolyan mindenféle vetélkedőkben megkérdezhető műveltségi és nem műveltségi - az megmaradt. Így Ecónknak alkalma van villogni, és bizony - valljuk meg - van mivel!
Feleim, egyelőre csak arra lennék kíváncsi, hogy ma Magyarországon, tényleg ennyire egyszerű-e blogot alapítani! Amennyiben igen, akkor folytatás következik!
A bloglapító
