Bár az olasz nyelv csúnya szavakban, trágárságokban meg sem közelíti a mindezekben is oly gazdag és színes magyar nyelvet, a taljánok elmondhatják magukról, hogy már a XII. századból dokumentált káromkodással rendelkeznek. Róma egyik elhagyatott, csendes kis utcájában bújik meg San Clemente bazilikája, melynek egyik XII. századi freskója képregényszerűen meséli el a Szent Kelemenhez fűződő egyik csodát.
Eszerint egy Sisinnus nevezetű patrícius Kelemen elfogására ad parancsot, és miután úgy hiszi, ez meg is történt, emberei egy oszlophoz kötözve próbálják a szentet „elszállítani”. Ám a csoda folytán Kelemen helyett egy testes kődarabot kezdenének vonszolni, persze sikertelenül. A feldühödött Sisinnus türelmetlenül hajtja embereit, ekkor hangzik el a freskón is jól kivehető „Fili de le pute traite!” félig még latin, félig már olasz mondat. Ez finomított fordításban annyit tesz, mint „A legősibb mesterséget űző nők fiai, húzzátok”. Mindez pedig nemhogy elhangozhatott, de egy bazilika freskóin meg is örökíttetett az utókornak, hogy az olyan elvakult hobbinyelvészek, mint e sorok írója, Rómában járva elzarándokoljanak a helyszínre, hogy saját szemükkel láthassák ezt a nyelvtörténeti csemegét.