Erődemonstrációt tartott az Inter! A római 0-4 egy alapos helybenhagyásnak számít.
Aki látta tudja, a mérkőzés kulcsa, az ötödik percben, szerzett Ibrahimovic-gól volt. Az első félidőben ugyanis, ezáltal a Roma egy szerencsejátékot vállalt föl. A hazaiak nyomtak, átlőtték az Inter védőfalát, de persze a milánóiak is felértek a hazai kapuhoz, méghozzá villámgyorsan. A második félidőben pedig ismét jött a balkáni svéd, és Obinna, illetve Sztankovics bombagólokkal érvelt amellett, hogy számítsanak rájuk.
Megy az Inter
Mourinho ezúttal Obinna kezdőbe tételével hökkentett meg többeket. Az érvek, azok lehettek, hogy a nigériai a legfrissebb, talán, a válogatottakból hazatérők közül, és a fiatal csatár, amúgy is ellentámadás specialista. A másik nagy húzása az volt, amit a meccs után megosztott a sajtóval, hogy Muntari és Sztankovics gondjaira bízta Aquilanit és De Rossit, akik ezáltal formájukhoz képest, visszafogottabbak voltak. A rómaiaknál Totti egészségesnek tűnt, mitöbb kimondottan jól játszott. Nagyszerű passzokat adott, amiért a Yahoo ítészeitől 7 és felest kapott. Egyébként az Internél Maicon és Ibrahimovic 8-ast kapott, meg Mourinho is. Szerintem, ha így van, akkor az egyébként tényleg jó Totti kellett volna kevesebbet, vagy utóbbiak többet kapjanak.
Hogy ki tarthatná a lépést az Interrel? Egyelőre úgy néz ki, hogy esetleg a Milan, merthogy nehéz elhinni, hogy az Udinese, Napoli, Catania sokáig tartaná a lépést.
A Milan 3-0-val intézte el a Sampdoriát, azonban nem volt, annyira sima ügy. Nem volt játék az első félidőben, talán mert nem volt Kaká, de Seedorf is szürke volt, meg Gattuso is hiányzott. A genovaiak pedig éltek a lehetőséggel – különösen fickándozott a vendégek brazilja, Cassano. Aztán mégis a Milan braziljairól szólt a meccs: Lucchini kezezett. Láttunk már ilyenért tizenegyest adni, de akkor sem kellett volna ilyenért azt adni, most sem! A védőnek nem volt lehetősége elrántani a kezét. Ráadásul ki is állították a védőt. Ezek után, persze, hogy aratott a Milan. A becserélt Kaká villogott, de ő csak kiszolgált, Ronaldinho pedig csak gólokat rúgott, akárcsak a végére beszállt Inzaghi. Meg kell jegyezni, hogy a védelem a negyedik fordulóban kapott gólt utoljára, ráadásul Nesta már a kispadon ücsörgött.
A Juventusból most nehéz kinézni, hogy az Interrel vetélkedhet. A nápolyiak tulajdonképpen jobbak voltak, ezért nyertek (1-2). És ez azért is aggasztó, mert a Real és a Torino vár ezen a héten a fekete-fehérekre. Amauri volt ismét a gólszerző, az a brazil, akinek olaszországi pályája Nápolyból indult. Ezért fojtotta vissza örömét. Érdekességképpen, akkor még Edmundóval játszott itt. Aztán jött a Napoli, Hamsikostúl, Lavezzistől. Utóbbi elől, előbbi középről mutatta magát. Nagyszerűen focizott a válogatott kerettagságtól feldobott Maggio is. Gondolatébresztő nyilatkozatot tett De Laurentiis, a nápolyiak elnöke: ,,Örülök, hogy 17 év után, a nápolyiakkal elhitettem, hogy a csapattal komoly a tervünk. A calciopoli után mindenkinek megvan az esélye. Így a közönségnek is jobb, mert semmi sem biztos!”
A Juventus kapcsán még egy mondat: több olasz forrás is úgy véli, hogy a klubvezetők nem álltak ki olyan gyorsan megvédeni Ranierit, mint például a Palermo elleni fiaskó után.
Második az Udinese, azonban lehetne első is, ha jobban tud összpontosítani a Lecce ellen. 2-0-ra vezettek a déliek, mikor ébredt a Di Natale nélküli tizenegy. A 3-2-höz az utolsó pillanatokban két helyzetük is volt a vendégeknek. Marino a friuliak trénere figyelmezteti a csapatát, szurkolóit, hogy szép és jó minden, de korai még hatalmasat álmodni.
Cataniában azonban egyre inkább szárnyal a fantázia. Ezúttal is nagy tettet vitt véghez a kiscsapat: a Palermót 2-0-al küldték vissza a sziget másik felébe. Komolyan be kell számítani ebbe a győzelembe, hogy az első félidő utolsó perceitől emberelőnyben voltak a hazaiak. Ez a csapat győzött: Bizzarri; Sardo (Stovini 71.), Silvestre, Terlizzi (Baiocco 88.), Silvestri; Izco, Biagianti (Llama 60.), Gia.Tedesco; Mascara, Morimoto, Martinez. Tehát sok-sok hiányzó volt, a legfajsúlyosabbak: Ledesma, Stovini, Paolucci.
Magasban a Catania
A Fiorentina-Reggina (3-0) meccs ismét egy olyan meccs lesz, amelyik Gilardinóra fog emlékeztetni mindenkit. Azt fogják mesélni: ,,Beállt 20 perccel a vége előtt és két góljával eldöntött mindent!” Frey, Comotto, Gamberini, Dainelli, Gobbi, Kuzmanovic (Montolivo 59.), Felipe Melo, Donadel, Santana, Pazzini (Gilardino 71.) volt a győztes csapat. Prandelli nem is konkrétan két gólja miatt emelte ki a válogatott csatárt: ,,Gilardino példa mindenkinek. Nem minden játékos megy be hasonló elszántsággal, ha éppen húsz percet kap.”
Lehet, hogy lemarad az üldözők közül a Lazio. Egyelőre, azonban csak az a biztos, hogy az eddig lézengő Bologna nagyon simán elverte őket. A 26. percben már 3-0 volt; nem is sikerült felállnia a Laziónak. A vége 3-1. A hazaiak két legjobbja, ahogy az lenni szokott, két korábbi fővárosi, Di Vaio és Mudingayi voltak.
A Genoa azt csinálja, amit minden a kiesés ellen küzdőnek tennie kellene, ha tudná: hozni a hazai pontokat. A kikötővárosiak negyedik hazai meccsüket nyerték meg (plusz két kupameccset). Genoa-Siena 1-0. Ferrari, Palladino és Milito remekelt, a gólt azonban Biava szerezte. Nem sikerült ugyanez a Chievónak. Chievo-Atalanta 1-1; a Torinónak pedig még kevésbé: Torino-Cagliari 0-1.
Szóval, lehet, hogy a calciopoli következménye a kiegyensúlyozott bajnokság?
A kommentátor többször is felszólít, hogy öleljük meg a tévénket!
