Olaszországban is élik a szobrok a maguk életét. Tíz éve is van annak, hogy délen (Porto Cesareo) a szépséges Manuelának szobrot állítottak. Manuela akkor egy 25 éves népszerű színésznő volt – ma is az –, megáldva minden ívvel, dombbal. Úgy gondolták helyi vezetők, hogy hoz ez majd népszerűséget a falunak. A szobor alibije arra, hogy M ott álljon a tengerparton – ekkor még a székely földben nyugodott a katona –, az volt, hogy ő majd szépen megtestesíti a halászférjet hazaváró asszonyt. Na, mármost a helyi asszonyok nagyon úgy érezték, hogy a színésznő nagyon nem testesíti meg őket. Híre járja, hogy a halászok a szobor fenekére tették a kezüket halászat előtt, mondván, hogy szerencsét hoz. Szűk tíz év alatt az asszonyok kiküzdötték, hogy a halászasszony-allegória lekerüljön a talapzatról.

 

Aztán van egy másik szobor, valahol Toszkánában (Aulla, Carrara mellett). 2003-ban tették ki a piazzára, és Bettino Craxi akar lenni. Érdemes tudni Craxiról, hogy a szocialista politikusként több évtizedig volt egyik főkavarója az olasz politikának, majd egy nemzetközi körözés elől Tunéziába menekült. Ott halt meg 2000-ben. Akkor pedig egyik párttársa, az illető falu polgármestere úgy gondolta, hogy a neves politikus szobrot érdemel. Ezt a szobrot az új kurzus most elvitetné. Valahová messzire. A helyére pedig ki kerülne? Na, ki? A szép halászasszony allegória! Craxi új helyét nem ismerni.

 

Hát így zajlik az élet arrafelé.

 

Még mindig nem hiszem, hogy ez a Craxi-szobor ott van Toszkánában!