Gianfranco Finit többen a balról is kifejezetten értelmes embernek tartják, és nem egy bohócnak, mint a nagyfőnököt. Fini – a PdL-be (Il Popolo della Libertà), vagyis a Szabadság Népébe beolvadt Alleanza Nazionale volt vezetője – mert nem azon az állásponton lenni, mint Berlusconi, például az Eluana-ügyben, de ellene fordult annak a gyakorlatnak is, mely szerint a képviselők egy hiányzó kolléga helyett kedvükre nyomkodják a gombokat (pianista, mondja ezekre az olasz). Nagy visszhangot keltett a jelenleg házelnök Fininek az a véleménye is, hogy szükség van az állam laicitásának megőrzésére. Ezt a véleményét a baloldalról sokan megköszönték.

 

Újabban azzal sértette a miniszterelnök érdekeit, hogy a pár hónapja volt regionális választásokkor Szicília témáját szóba merte hozni, miközben Berlusconi hanyagolta volna a kérdést. Ennek felhánytorgatása volt az alábbi (poszt után a videó) konfliktus apropója: Berlusconi egy pártgyűlésen szépen kiosztja Finit, akinél nem lévén mikrofon nem tud válaszolni a vádakra.

 

A tábor (a PdL gyűlése) a végén szavazott arról, hogy engedélyezzék-e a párton belüli platformozást, azonban Berlusconi hatalmas támogatást kapott (158-13): vagyis nincs külön út a párton belül.

 

A feszültségesdinek az oka az lehet, hogy Berlusconi két tűz közé szorult. Egyrészt ott van az Északi Liga (Lega Nord), amelyik a helyközi választásokon nagyon jól szerepelt – Venetóban és Piemontban nyert –, és ezért pozíciókat akar (milánói polgármesteri széket például), illetve terveiket megpróbálják előtérbe tolni. Ugyanakkor ezek a mozgások sokaknak nem tetszenek, így a mérsékelt Fininek sem.

 

Erről a Fini-Berlusconi dulakodásról még annyit, hogy 2007 januárjában Berlusconi úgy emlegette fiatalabb kollégáját (Berlusconi 73, Fini 58), mint utódját, amennyiben megalakul a nagy jobboldali gyűjtőpárt. Ez a párt megalakult ugyebár, utódlásról azonban szó sem lehet.