Francesco Toldo bejelentette, hogy nincs tovább védés, nincs tovább kispadozás, és hosszabb lesz a nyár is. Hivatalos honlapja is ezt írja.
Legtöbbünk fejében alighanem az maradt meg, amit 2000-ben művelt az Európa-bajnokságon: amit a holland tenger felé lökött, azt ő mind elnyelte. Volt egy narancssárga stadion, volt benne tíz kék pontocska – sőt inkább kilenc –, de a kék kapuban álló fickó egyszerűen nem engedte maga mögé a labdát, lőjék azt bármennyi méterről (na jó, Kluivert berúgta a büntetőjét).
Igen, emlékszünk, hogy a kapufa is vele volt, de csak azért, mert a mosolygós óriásember megérdemelte. Toldo nem foggal-körömmel védett, nem is fapofával, nem is támadt társaira, hanem mosolyogva, derűsen vállalta azt, amit a meccs vagy edzői kiróttak.
Toldót itthon először a Firenze kapusaként láthattuk. Na, ott, nem csak a hollandusok elleni csodát idézik fel a jó öreg – 71 decemberi – Francesco kapcsán: 1993-től 2001-ig áll a kapujukban, előbb a Ranieri-féle csapattal nyer Olasz Kupát, majd a Trap-féle violákkal is sikeres: harmadik volt a bajnokságban, és a BL-ben is odatették magukat. Mondják, hogy az Arsenal-Fiorentina volt a csúcs. Tény, hogy megnézve a meccs összefoglalóját,
Kanunak ezt az arcát (3,02) örökre megjegyeztem!
Aztán Milánóba költözött, ahol voltak az Interrel emlékezetes meccsei –
a 2003-as valenciai 2-1 például (ez nem a garázdálkodós) –, de mégiscsak háttérbe szorult (2001-től 2010-ig 147 bajnokin állt kapuba). Utóbbi években csak akkor védett, ha Julio Cesar pihenni akart, illetve ha az Olasz Kupában kapott szerepet. De hogy a brazil lett volna az ő fő vetélytársa, aki visszavetette őt, azt nem hiszem: inkább Buffon volt, aki visszaszorította őt minden fronton.
Toldo eljutott a csúcsra 2000-ben, ahol Buffon sérülése miatt lehetett ő az elsőszámú, de amint Gianluigi felépült oda volt a legkisebb esély is. Ez pedig nagyon megdolgozhatta.
Az edzőknek, csapattársaknak – egy ideig a válogatottban is – megnyugtató lehetett, hogy olyan ember ül helyettesként, mint a hollandok legyőzője. A padovai óriás pedig ott ült, álldogált a kispad mellett, nyugtatott mindenkit, aki arra rászorult, sportemberként tűrte a mellőzöttséget. Hívta őt a wikipédia szerint a Bayern, a Real, de ő már nem akart többet pályájától.
Érdekesség, hogy 16 évesen a Milan igazoltja volt, ők adták kölcsönbe Veronának, a Trentónak, ahonnan a Ravenna megvette játékjogát. Utóbbiak Serie B-be jutásának egyik kivitelezője – csak azért, mert ott, vagyis Ravennában biztos nagyobb figyelemmel kísérték Toldo útját, és bánkódtak, hogy miért nem ment oda levezetni, mondva: azért itt még jó lett volna!
Ehelyett az Inter ifijeivel fog bajlódni – csak jót tanulhatnak tőle! Egy olasz újságíró meséli
itt, hogy 2002-ben, másfél órával a városi derbi előtt, Toldo azzal hívta fel őt, hogy megkérdezze, minden rendben-e egy kissrának ajándékozandó mezzel.