Gyorsan telik sajnos az idő, immár az utolsó csoportkörhöz érkeztünk az Európa Bajnokságon. És ahogy közelítünk a végjátékhoz, úgy egyre jönnek a nem várt meglepetések. A sokak által csodacsapatként kikiáltott oroszok búcsúja, illetve most a vb ezüstérmes hollandok leszereplése, de ide sorolhatjuk, még a házigazda lengyelek keserű vergődését is. És nagyon nem szeretnénk, ha ez a sor például az Azzurrival folytatódna.

Ezért kell focizni, valami kimagasló produkcióval előrukkolni, és talán érzi ezt Prandelli is, ugyanis egy kicsit megreformálta a csapat háza táját. Először is az előzetes hírek szerint az Azzurri nem véletlenül gyakorolta az edzésen a 4-3-1-2-es felállást, hiszen ma este ilyen formációban fognak játszani Írország legjobbjai ellen. Tudja Prandelli, hogy most már nincs mese, nincs több kifogás, kell az eredmény, a győzelem, különben a keserű búcsú mellett, az olasz sajtó is darabokra fogja marcangolni a válogatottat, de legfőképpen őt.

Az előzetes hírek szerint így fognak felállni az olaszok: Buffon, Abate, Barzagli, Chiellini, Balzaretti, De Rossi, Pirlo, Marchisio, Motta, Cassano, Di Natale.

Az írek pedig ekképp: Given, O'Shea, St Ledger, Dunne, Ward, Duff, Whelan, Andrews, McGeady, Keane, Doyle.

Prandelli láthatóan átforgatta csapatát: kikerült az eddig haloványan játszó Maggio és Giaccherini, Balotelli kisebb sérüléssel bajlódik – szerintem nem csak ez a baj vele kapcsolatban -, illetve De Rossi visszakerült eredeti posztjára és visszajött hátra a remélhetőleg stabilitást hozó Barzagli. Chiellini mindkét bekapott gólban sáros volt, így el is kél a nagyobb tapasztalat. A legjobb az egészben pedig az, hogy a védekezésben otthonosabban mozgó Balzaretti is a kezdő tagja lett, ahogyan a Maggiót váltó Abate is. Elől Di Natale lehet a kulcs, ami kinyitja a zárat a negyeddöntő felé.

Viszont ha ez a formáció 4-3-1-2 akar lenni, akkor továbbra sem értem, hogy miért Motta, az abszolút középső középpályás fog irányító szerepkörben tetszelegni, és hol maradnak a kreatívabb játékosok, mint Giovinco vagy Diamanti. A középpálya De Rossi feltételével, sokkal acélosabb lett, így be lehetne vállalni némi kockázatot előrefele. Tudom én, hogy abból a négyesből (Marchisio, Pirlo, De Rossi, Motta) szinte vétek is lenne kihagyni valakit, de az írek ellen, amikor tényleg menni kell az eredmény után, meg lehetett volna lépni. Trapattoniék egyébiránt nem fognak kegyelmezni az olaszoknak, ezt ki is jelentették. Mindenesetre elég fura lenne ha… de inkább nem is folytatom ezt a gondolatot.

Számolgatni még bőven ráérünk, az első dolog a továbbjutás kiharcolása kell, hogy legyen, utána bőségesen lehet elmélkedni, hogy ki jöjjön a sorban. Jut eszembe, nem szeretnék összeesküvés elméleteket gyártani, miszerint a spanyolok és a horvátok megegyeznének, egy a mindkettejüknek megfelelő 2-2-es végeredményben, előhívva ezzel, 2004 szellemét. Szerintem akkor sem történt semmi egyéb, legalább is én nem igazán tudom elhinni, hogy a két ősi rivális (svéd, dán) lepaktáltak volna egymással. Tegnap láthattuk, hogy a németek sem fabrikáltak ki a hollandokkal, a spanyolokról pedig ezt végképp nem lehet elgondolni.

FORZA AZZURRI!!!