Nehéz úgy botorkálni a világban, hogy egykönnyen elképzelhessük magunkat pár évszázaddal korábban. Sienában sok-sok minden adott ehhez, többek között: a járdátlan sienai utcák, illetve maga a Campo, a Palio helyszíne (a palio címke alatt sok-sok poszt van!).

Batthyány Gyula festőművész tehetős ember volt, szépen beutazhatta a nagyvilágot, így Olaszországban is sokat bolyongott (Gyula, Batthány Lajosnak, az első magyar miniszterelnök dédunokája volt, édesapja pedig fiumei kormányzóként is dolgozott). A kommunizmus alatt Márianosztrán évekre bebörtönzött festőnk az 1910-es években eljutott Sienába is, akkor festette a fenti képet.

A művészete kapcsán emlegetett álomszerűség ezen a festményen igazán egyértelmű. A képet, amelyik itthon képeslapként egy könyvespolcon pihen, alaposabban megbámulva az jutott eszembe: Simán lehetne az Utas és holdvilág borítója!

S mit ad Isten, a polchoz megyek a képeslapot megnézni, fölötte 10 centivel ott van Szerb Antal csodája!