Május 19-én, vasárnap csupa tétova ember fog futkosni a labda után, ugyanis... eldőlt már minden! (csak nem állítják meg Sienában a Milánt?!).

Már jó pár napja felállt az új olasz kormány. A fővezér Enrico Letta. Sok-sok vélemény mondja azt, hogy nem lesz hosszú életű az 1966-os születésű miniszterelnök kormánya – ő volt az olasz demokrácia legfiatalabb olasz minisztere (D’Alema-kormány, 1998, uniós ügyek).

Bal és jobb összeállt, hogy létrejöhessen a kormány, így sok egymáshoz látszólag nem illeszkedő gondolat akadályozhatja a munkát. Cécile Kyenge az egyik miniszter (ő van a képen), aki rögtön olyan ötleteket vetett fel, amelyek majdhogynem kivitelezhetetlenek. Ő, mint az új integrációval foglalkozó miniszter, azt mondja, hogy többé ne legyen büntetendő semmiképp az illegális bevándorlás. A másik benyújtandó törvénytervezete az úgynevezett Ius soli mellett szólna, vagyis, hogy mindenki, aki olasz földön született legyen automatikusan olasz állampolgár (gyakorlatilag egész Amerikában – Dél- és Észak-Amerikában egyaránt így történik ez, de a wiki szerint Pakisztánban is).

Juventus – Cagliari

Azon sok meccs egyike, melyeknek semmi különösebb tétje nem lesz már. A Juve valószínűleg jól kiszolgálja közönségét, egy laza győzelemmel.

Fura és nagyon váratlan történt a harminchatodik fordulóban: egyetlen hazai csapat sem nyert!!! Egy sem!!!

Roma - Chievo
Roppant fontos és mentálisan is erősítő győzelmet aratott Firenzében a Roma, így maga mögött tudja jelenleg is riválisait. Most tovább kell ütni azt a bizonyos vasat, hiszen hátralévő meccsei közül ez ígérkezik a legkönnyebbnek.

Nemzetközi színen még kevés, viszont otthon bőven-bőven elég. Ez a Juve! A Palermo elleni győztes gólt ismét Vidal szerezte, a fekete-fehérek legeredményesebbje. Szerintem logikus ezek után a kérdés: A bajnoknál miért nincs eredményesebb a 10 gólos középpályásnál? (a Romában Lamela, Osvaldo és Totti is 10 fölött jár!) Talán itt van a jobb Juve elásva?

Még négyet kell lépnie a Serie A-nak, s máris ott van a nyár. Még négy hátra, de máris megvannak a válaszok a legfontosabb kérdésekre.

Ebben a fordulóban gyakorlatilag az történt, ami eddig folyton: az első hat nyert - szerintem ez így azért ritkaság -, az Inter már megint szívatta magát, talán a Cagliari hazai veresége egy mini meglepetés. Igaz, a vendég Udinese kinőtte magát az idény végére.

Albert - született majdnem Alberto - Uderzo, ezekben a (hó)napokban jelentette be, hogy felhagy a rajzolással. Idén először jelenik meg Asterix a két eredeti szerző (Uderzo, Goscinny, utóbbi '77-ben meghalt) nélkül, tehát innentől másé a szőke bajszos gall mini. Egyrészt kicsit ennek, másrészt kicsit a bolognai könyvünnep kapcsán kérdezte őt az Esti Kurír (Corriere della Sera).

Ha jól emlékszem, tavaly az egyik beharangozó kapcsán szót ejtettem a Serie B két éllovasáról, A Torinóról és a Pescaráról. Most pedig az a fura  helyzet állt most elő a hétvégén, hogy két alanyunk ismét főszerepet játszhat a 34. giornatában. Tudniillik, újoncaink a Juvével és a Napolival csapnak össze, és dönthetnek lényeges dolgokról. Ennyit bevezetőnek, a többit pedig bővebben.

Magyarországot én jó helynek tartom. De tudom, hogy még jobb lenne, ha kevesebb lenne az ostoba indulat. Mindenki a maga helyén tehet azért, hogy kicsit szebben éljünk. Én úgy tudom, hogy ha többet tudunk történelmünkről – főleg, elsődleges tényanyagot, vagyis tényleges visszaemlékezéseket –, akkor kevesebb indulat dolgozik bennünk. Jobban meg tudjuk érteni szomszédunkat, kollégánkat.

Ha szemtanúkat, az átélőket hallgatjuk meg, akkor nem kell megbirkóznunk a ma emberének gyakran torzító látásmódjával.

Én, székely emberként most már bő húsz éve Budapesten élek, s úgy éreztem, mikor egy zsidó család lakásában – a Falk Miksa utcában, a pesti rakparttól pár száz méterre –kezembe kaptam egy ’44-ből származó füzetet, hogy ezzel a fontos emlékeket őrző dokumentummal foglalkoznom kell. Pár éve a ’48 emlékét őrző, elfelejtett, Nápolyban, 1860-ban kiadott könyv kapcsán ugyanezt éreztem.

Csak később tudtam meg, hogy ebbe a 47 oldalas, Svájcban íródott füzetbe, ki írta bele az emlékeit pár hónappal a menekülés után. Ettől talán speciálisabb az eset. Az illető Bamberger Rózsa volt – Stern Samunak, a Zsidótanács elnökének a lánya. Ő lányával és férjével együtt élte át a Bergen-Belsenbe történő deportálás borzalmát. A visszaemlékezés különleges abból a szempontból is, hogy az úgynevezett Kasztner-vonatosokról van szó.

Hogy Stern gyermekel, illetve a Kasztner-vonat a téma, lényeges adalék, de a füzet értékét szerintem az adja inkább, hogy a írója nagyon érzékletesen idézi vissza azokat a keserű-keserű napokat – a bejegyzések kronológiája március 19-én, vagyis a német megszállással kezdődik. Nagyon pontosan írja le, amint Pesten ellehetetlenedik az élet a zsidók számára: a sárga csillag felvarratása, mindenféle tárgyak elkobzása (korántsem csak vagyontárgyakról volt szó, hanem például a biciklikről is), az otthonokból való kitelepítés…

Bár a korabeli zsidóság egyik legfontosabb vezetőjének hozzátartozóiról van szó, a menekülés útja roppant bizonytalan volt.  A család azokban az elátkozott napokban hallott a reményt jelentő Kasztner Rezsőről (később Rudolf), aki a németekkel tárgyalva 1684 ember életét tudta megmenteni (váci utcai emléktábláját a napokban láttam).  A menekülés akkor korántsem volt biztos. Csak annyit lehetett tudni, hogy lesznek Németország belsejébe (Bergen-Belsenbe) érkező vonatok, ahonnan Spanyolországba vagy Svájcba lehet majd eljutni. Ki mert hinni akkor a német ígéretnek? Németország belsejéből i s van kiút? (Kommentekben szívesen válaszolok a Kasztner és Stern kapcsán felvetődő kérdésekre. Mindketten roppant vitatott személyiségek, személyüket – szerintem indokolatlanul – sok-sok vád éri)

A Kasztner-vonat tagjai számára a deportálás egyik legfelfoghatatlanabb jelenete az volt, mikor elterjedt a hír, hogy a vonat Auschwitzba viszi őket, vagyis északra, s nem nyugati irányba, a Bécs melletti, esetleg a menekülés reményét, irányát jelentő Auspitz felé. Az igazság valószínűleg az, hogy akkor még a mozdonyvezető sem tudta merre fognak menni, éppen ezért rostokolt a vonat Balassagyarmat közelében.

A füzet másik erénye, ahol a magasabb végzettség nélküli nő, számomra hihetetlen nyugalommal ,  türelemmel ír sorstársai, honfitársai viselkedéséről. Ezeken a fekete napokon is képes volt megérteni mások motivációit, hozzáállását. Példa. Egyszerűen, tisztán fogalmaz, gyakran imával, végén ámennel fejezi be mondandóját – véleményem szerint nem a kétségbeesés, hanem a hit miatt.

A könyvhöz Ungváry Krisztián írt tanulmányt. Jómagam nem vagyok történész, ezért a hitelesség miatt őt kértem fel, hogy a dokumentumot elhelyezze a korban. Én (Zágoni Zsolt), a Bamberger, illetve a Stern családok, valamint nagyon röviden a füzet történetét foglaltam össze.

A fényképanyagot tekintve is vannak komoly érdekességek: egy Bergen-Belsenből a máramarosi munkatáborba küldött levelezőlap, egy fénykép – egy évvel később –az említett levelezőlap feladójának és címzettjének újpesti esküvőjéről; egy KollektivPass, amelyik a Németországból Svájcba történő átlépést biztosította.

A füzetet reprint formában tartalmazó könyvet a Bookline és a Líra forgalmazza, de amennyiben pesti vásárló jelentkezik, akkor nálam is vásárolható.

A Nápoly régi jó szokását tovább gyakorolva ismét az utolsó pillanatokban gyűjtött be fontos-fontos pontokat (61-ből 17-et szereztek ekkor. Emlékeim szerint tavaly még többet.). Mazzarri azt nyilatkozta, hogy ő bizony nem nézi a Milan-meccset, csak, ha véletlen, ahol vacsorázni fog bekapcsolják a tévét. A Milan veresége (1-0 a Juve ellen, Vidal 11-esből) pedig ritka jól jött a Szent Pál gazdáinak. Közben a szédületes meccsen győző Fiorentina (ESZELŐS LÁTVÁNY A 4-3) fenyegeti Boatengék dobogós helyét.

Matematikailag ugyan még nem fog bajnoki aranyat ünnepelni a Juve a Milan elleni rangadó után, de gyakorlatilag az égvilágon semmi izgulni valója nem lesz a maradék hat forduló alatt. Így nem is erre vagyunk a hétvégén kíváncsiak, sokkal inkább arra, hogy veszik a kiesőjelöltek az utolsó kanyarokat. Illetve kíváncsian várjuk, hogy a Fiorentina még jobban megközelíti-e a Rossonerit. Hajrá!

A fél világot felforgató gazdasági válságnak a sok-sok rossz következménye mellett vannak jó következményei is.

Egyike ezeknek a jóknak, hogy a világban egyre többen, például az olaszok, úgy gondolják, hogy sok-sok ételt maguk is el tudnak készíteni. Így – nagy-nagy valószínűséggel – jobb és egészségesebb ételhez jutnak.

Hat forduló van hátra, s a Juve 11 ponttal vezet. A világ nyolcadik csodája lenne, ha innen elbuknák az aranyat. De a Nápoly is tett azért, hogy biztos BL-induló legyen a 2013-14-es idényben.

Érthetőnek gondolom, ha valaki nem akar hozzányúlni az acciughe nevű halacskához (sok-sok üzletben megtalálható, kis üvegben megvásárolható szardella filé). Én kétszer-háromszor akkorát csalódtam benne, hogy csak na (pizzán és egyszer zsömle között). Szörnyű sós volt, s úgy gondoltam ember azt nem tudja megenni.

Most azonban... Most azonban azt láttam, hogy B. beleteszi olívaolajba, majd kapri-, olívabogyókat tesz mellé, meg fokhagymát, a végén pedig csilit. Ezt ügyesen összetunkolgatta, birizgálta, majd nyomogatta, amitől a konyha csak úgy illatozott belé. A piros korona rajta, kopaszon lefagyasztott paradicsom volt. Ez került cafatokban a tésztára.

Mivel nem volt friss petrezselymünk, így az nem került rá. Csak ez volt az oka. B a maga adagját parmezánnal szórta meg, az asztalra került még egy pohár magyar bor. Felhörpintettük a puttanesca spaghetti mellé, s megállapítottuk, hogy már megint nagyon jó dolgunk volt.

Mint egy jó filmben, vagy egy regényben, úgy jutunk ki el mi is a tökéletes végkifejlethez ebben a fordulóban. Szombat késő délután Pescarán kezdünk, átrobogunk egy genovai derbin, hogy a játéknapot lezárjuk a vasárnap esti rangadóval, a Milan – Napolival. Majdnem, mert hétfőn lesz még egy Lazio – Juve is. :)

Hejjjj, de jó volt belekukkantani a Fiorentina-Milánba. Verőfény ezerrel, tömött lelátók, óriási hangulat. A meccs sem volt kutya! De volt ugyebár egy majdnem hasonlóan jóra sikerült Roma-Lazio is.

Roma-Lazio lesz hétfő este, ami valószínűleg csak Európa Liga-ügyekben dönt, meg – csak úgy mellékesen –, hogy kié lesz a főváros őszig. Megy a versenyfutás a BL-ért, meg a kiesés elkerüléséért. Ugyí, Palermo, ugyí Genoa?

Matera az én szememben Olaszország legszebb városa – talán Siena mellett. Kinti utunkról írtunk egy posztot, a kinti figyelmességről, vendéglátásról egy másikat. Most pedig képekben próbáljuk megmutatni A Csodát. 

A cím nem azt jelenti, hogy a nápolyiak hibátlanul játszottak, hanem egész egyszerűen azt, hogy 5 gólra voltak képesek idegenben (Toro-Nápoly 3-5). S ha valaki ilyet tud, akkor belefér az is, hogy a hátvédek néha setesuták, máskor pedig a kapus bénázik.

Szombaton elkezdik, szombaton befejezik.Ilyen forduló lesz ez! Szokatlan ez Olaszországban, de jól van ez így! 3-kor kezd majdnem mindenki, csak a Chievo-Milan (fél 7), illetve a Toro-Nápoly (9-től) lesz később. A Juve 65, a Nápoly 56, a Milan 54, a Fiorentina 51 pontról folytatja versenyét a Bajnokok Ligája-indulásért.

Olaszországban sem fenékig tejföl az élet a turistákból élőknek; a legszebb és leghihetetlenebb városok egyikében, vagyis Materában csak elvétve láttunk turistát. Több oka is van ennek, de hogy a vendégért sokat tesznek, az biztos.  Nem hiszem, hogy itthon, a később említendő jó példákhoz hasonló ne történne, de hogy ritkábban, az is biztos. Szerintem.

A két példa! A városka apró, családi fenntartásúnak tűnő éttermében (Al Vecchio Muro, A Régi Falhoz) megkérdeztem, hogy mit is jelent egy bizonyos szó a menün. Azon nyomban magyarázott, felvilágosított az idős hölgy, hogy ezúttal a bárány belsőségeiről van szó. Majd másnap, mikor a húst kértük, láttam, hogy tányéromon ott a máj és a szív. Természetesen külön ár nélkül.

Nem ettem még naspolyát, viszont a helyi ábécében visszavigyorgott rám az emlegetett. Az üzletben dolgozó 

fiatal nőtől megkérdeztem, hogy ő melyik kettőt venné meg: rájuk mutatott, elmondta, hogy a naspolyának nincs idénye, ezért az íz még nem az igazi. Majd arra kért, hogy a gyümölcsöket süllyesszük a már megvásárolt alma és körte közé.

Tanuljunk tőlük!