A Nápoly is, a Milan is sóhajtozhat nagyokat a soványra sikerült hétvége után. Minden esélyük megvolt a győzelemre – az ellenfelek hiányos sorai miatt még inkább –, de csak 0-0-ra futotta. A Milan – ritkaság –, ezúttal bátran a bíróra kenheti az eredményt. Én mindenesetre Mazzarri nyilatkozatát érvényesnek tartom a Milan esetében is: ,,Számomra ez annyi mintha 4-0-ra nyertünk volna. Edzőként csak gratulálhattam a srácoknak: nagy meccset játszottak,… a 94. percben is volt helyzetünk, a labda nem ment be. Ha továbbra is így játszunk, akkor majd sok meccset nyerünk. Következőkor talán már az első helyzetünk bemegy.”

Végre véget ér a majd két hetes böjtünk, hiszen szombaton újra feldübörög a Serie A motorja. Sok érdekes dolog történt a szünetben. Menesztettek edzőket, talán-talán lezárult a Calciopoli ügye, és kikapott a Squadra Azzurra is. Igen utóbbi is érdekesnek tűnik. Azonban nem feltétlenül az ellenfél miatt, mert ugyebár Uruguay lassan visszazárkózik a világ elitjéhez, hanem, mert ki lehet jelenteni, hogy Prandelli jó csapatot rakott össze, ami már csöppet sem emlékeztet a 2010-es Mundialon részt vevőre.

Mario Monti miniszterelnök nevét már kifacsarták, méghozzá szellemesen és végre nem rosszízűen, hanem optimista hozzáállással: Rimontiamo, az új jelszó! (ri=újra felszállunk, ismét felmegyünk) Szóval Olaszország ismét nekivág. Jól teszi, legfőbb ideje volt! Ma 5 órára már meg is történt az új miniszterek bemutatása.

Muslera visszatért az Olimpicóba, s neki is köszönhetően nyert Uruguay (a gólt a 3. percben a jelenleg malagai Fernandez lőtte). Prandelli nem volt elégedetlen csapatával. Én mivel nem láttam a meccset, nem papolnék hosszabban. Mindenesetre Buffonnak ez volt a 112. meccse – ezzel ugyanannyiszor volt a nemzeti tizenegyben, mint a 82-es világbajnok Dino Zoff. Az olasz osztályzatok eggyel lejjebb, a videó pedig egy kattintásnyira.

Mikor külföldre utaztunk, hónapokat készülődtünk. Kellett ez, mert idegenbe mentünk. Az olasz válogatott is tervezett egy ilyen utazást már régóta, s csak pár napja jutottak el a távoli helyre: Kalábriába, Rizziconiba, a maffiától elvett földre, mely földekről a maffia – ezen a területen: ’ndrangheta – egyáltalán nem mondott le.

Olaszország úgy, mint a 82-es vébé elődöntőjében 2-0-ra verte a lengyeleket. Az olasz yahoo a legjobb osztályzatot Balotellinek adta, akinek első gólja mestermunka (7-est kapott).

Prandelli már közzé is tette a holnap lengyelek ellen kezdő csapatot (háromnegyed 9-kor van a kezdés). Giuseppe Rossival és Cassanóval sajnos néhány hónapig egészen biztosan nem számolhat a kapitány, aki elmondta, hogy az első 45 percben szeretné a csapatépítés folytonosságát szem előtt tartani.

Berlusconi tegnap azt mondta, hogy lemond miután elfogadtatja a parlamenttel a gazdasági szempontból fontos döntéseket (a berlusconi címke mellett korábbi posztok taglalják miniszterelnökségét, személyét, munkáját és hülyeségeit).

Most mindenki búcsúztatja – könnyes szemmel csak nagyon kevesen –, de pár éve még örült neki: a fitneszterem, a melós, az egyetemista, a cukrászda és a matek tanár. Hát így! Minden idők legbárgyúbb kampányklipje következik (fordítás a videó után, a második legbárgyúbb – mindent megtettek az aranyért – az ellenzéké volt):

Van egy nagy álom, ami bennünk él, a szabadság népe vagyunk, Elnök úr veled vagyunk, szerencse, hogy Silvio itt. Mi vagyunk az emberek, akik szeretnek és hisznek, akik az álmot valósággá akarják tenni, elnök, veled vagyunk, szerencse, hogy Silvio itt! Mi vagyunk az emberek, akik soha nem adják fel, akik kinyújtják az erőt adó kezet, elnök úr, veled vagyunk, szerencse, hogy Silvio itt. Éljen Olaszország, amelyik választott, amelyik még hisz ebben az álomban, elnök úr, veled vagyunk!...

Nagyon pórul jártam ezen a hétvégén. Úgy döntöttem, hogy ezúttal – szakítva a hagyományokkal – csak desszertet eszek. Nem reggeliztem, nem ebédeltem, nem csipegettem, s egyszer csak érkezik a hír:.. nincs desszert! Nincs édesség, annak, aki nem eszi meg az egészet!

Mikor a jó talján játékvezetők valamennyi mérkőzésen szünetre intik a csapatokat, elmondhatjuk, hogy máris letelt a szezon negyede. El se hiszem, milyen gyorsan telnek a napok, hetek, hónapok. Nem rég még csak a sorsolást vártuk izgatottan, majd bosszankodtunk egy jó pár sort, hogy csúszik a szezonkezdet. Most pedig, belépve a novemberbe, azon csodálkozunk, hogy már túl leszünk az őszi idény felén és ezután már „csak” 28 forduló vár ránk a későbbiek során.

Egy hete Toszkánából érkeztek hírek áradásokról, sárlavinákról. Halálos áldozatai is voltak ezeknek az eseményeknek, és az anyagi károk is nagyon jelentősek voltak. Hitelintézetek jelezték, hogy ügyfeleiknek egy éves költségmentes halasztásokat adnak – külön kérés nélkül tették ezt.

Fura egy meccs volt: benne volt a nagy-nagy zakó lehetősége, benne volt a döntetlen, lehet hivatkozni rossz bírói döntésekre, ugyanakkor van ok büszkeségre és okos mértéktartásra is.

Ez a forduló is azt mutatja, hogy az előző idényben dobogón topogó, de a végén dobogóról lepottyanó Lazio és Udine idén ismét ott lesz a BL-ért folytatott harcban. Köszönhető ez annak is, hogy Klose és Di Natale a két gólgyáros termel, mint Kína. Giuseppe Rossi sérülése után lehet, hogy az európabajnoki-csapatban is helyet kap a Nápolyból érkezett udinei. Olvasom, hogy Rocchi belőtte századik Lazio-gólját – kupa, bajnokság együtt. Gratulálunk a kapitánynak!

…amihez persze elengedhetetlen, hogy Milánó kék-fekete felén gólokat termeljenek. Emellé kéne egy szicíliai győzelem a friuilaknak. Na, de ne szaladjunk ennyire előre…

Szombaton hat órakor ugyanis két mérkőzéssel kezdetét veszi a 11. forduló. Nápoly csapata Cataniaba látogat, míg a Roma a Milant fogadja az Olimpicoban.

Európa legjobb védelmét (az Udine eddig 1 gólt kapott) a Nápoly kétszer verte meg. Először egy csodaszép gólpasszból született csodaszép kapásgóllal. Majd egy csodaszép szabadrúgás-kombinációból Maggio fejelt csodagólt (soha nem értettem, hogy a csapatok – főleg a gyengébbek – miért nem rendelkeznek 3-4 begyakorolható sablonnal). A meccs annyira csodálatos nem volt, de kiderült, hogy nem kell aggódni a Napoliért.

Véleményem szerint az egyik legeredetibb olasz költő Trilussa volt. Ez a római manus témáit nem elvont vagy csontig rágott témákban kereste, nem trükközött a formákkal. Arról írt, amit a sikátorban, a házakban, vénasszonyoktól, s fiataloktól hallott. Rómában élt, így a rómaiak költője lett.

Az edzők sokat diskurálhatnak mostanában segítőikkel, a csapatorvosokkal. Utóbbiak pedig elmondják, hogy mire jutottak. Ilyenkor, ha lehet, még többet számít a pénz, a kispad hosszúsága, bősége. Ha a kicsik pontot, pontokat szereznek, értékeljük még többre teljesítményüket!

Egy csapat van, amelyik ebben az idényben valamennyi meccsén örömöt szerzett táborának. Ha nem is mindig maradéktalanul. Ez a csapat a nyáron kirabolt Udinese! A többiek nem makulátlanok: a Lazio közel áll hozzá. Az Udinéhez is és a makulátlansághoz is (1. Udinese 15 pont, 2. Lazio 14, 3. Juve 13).

A Malajziai Nagydíjon versenyzés közben halt meg az olasz versenyző. Januárban lett volna 25 éves.

Simoncelli a motoros világbajnokság különböző osztályainak színes figurája volt. Gyakran volt kritizálható versenyzése – idén, ebből fakadóan többször is volt gondja Lorenzóval –, ennek ellenére mégsem támadták sokan a nézők, a rajongók közül. Nehéz volt feltételezni a rosszat.

Ismét jelentkezünk beharangozó posztunkkal - igaz kicsit későn - hiszen újra hétvége van, ez pedig azzal párosul, hogy újra olasz meccseket nézhetünk. A legnagyobb örömünkre. Jövő héten pedig duplán örülhetünk, hiszen lesz hétközi forduló is. na de ne szaladjunk annyira előre.

Ha Salernóban mászkálnék, akkor ez a fényképkiállítás egészen biztos, hogy sorra kerülne.

A német fényképészt (Claudia Rogge) Dante, pontosabban az Isten színjáték ihlette, elsősorban.

Ha egy könyvet kellene ajánlanom a témában, akkor ez lenne az!

Híjjjj, de megnéznék egy hasonló Az ember tragédiája sorozatot!

Nehéz itt a meccsről beszélni, olyan érzelembomba zuhant Rómára, hogy lerombolta a taktikát, a helyzeteket, az egész focis hétvégét. Nehezen tudta kivonni magát még olyan is, aki nem Lazio- vagy Roma-bőrbe bújt. A végén pedig az egekbe repült a Lazió.

De lesznek mellette más egyéb érdekes találkozók is, bár kétségkívül ez ígérkezik a legpikánsabbnak. Például Milánó megütközik Szicíliával és, ha rangadók nem is lesznek a hétvégén – leszámítva a római csörtét -, kerekedhetnek még izgalmas 90 percek számunkra.

Másképp beszélünk otthon, egy hivatalban, a kórházban, a templomban, s megint másképp a stadionban. A stadionban egészen másképp. Többé-kevésbé mind ismerjük a stadionok szókincsét (játékosok, szurkolók, edzők többsége, ebből a szempontból egyre megy), meg hangulatát. A törökök zseniális kísérlete, találmánya után az olasz sokadosztály is tett egy próbát az agresszivitás ellen (a vonal alatt egy szenzációs videó bújt el).

A beteg meggyógyult, már nem kell szurkolnunk érte. Az utóbbi két idényben különösen szörnyű volt nézni: beesett volt a szeme, gyenge volt, folyton köhögött, az ellenszurker meg csak röhögött. Jött a nyár, megjött Conte doki, s a beteg meggyógyult. A beteg jár. Már annyira jól van, hogy bárkinek behúzhat egy hatalmasat. Na persze, pénz is kellett dögivel a gyógyuláshoz.