Róma egyik legszebb és leghíresebb terén, a Piazza Navonán a barokk két talán legnevesebb művésze verseng a turisták figyelméért. A tér közepén található a Fontana dei Fiumi, avagy a Folyamok szökőkútja, tetején egy obeliszkkel. A négy folyamot Nílus, Gangesz, Duna, Rio de la Plata) megszemélyesítő hatalmas figurák Gian Lorenzo Bernini (1598-1680) keze munkáját dícsérik. Az éppen a szökőkúttal szemben magasodó Sant’Agnese-templom viszont a nagy rivális, Francesco Borromini (1599-1667) műve. Ha alaposan megfigyeljük a szökőkút emberalakjait, jól látszik, amint Nílusnak a Sant’Agnese felé forduló arcát, egészen pontosan szemét kendő fedi, míg a La Platát megszemélyesítő figura védekezően nyújtja maga elé kezét.
Mint mindig, a szájhagyománynak erre is van egy legendája: e szerint Bernini és Borromini, rivális művészekhez méltóan, nemigen kedvelték egymást, és ezt többek között a másik alkotásainak fitymálásával igyekeztek kifejezni. A bekötött szemű Nílus látni sem bírja a konkurens mester „szörnyűséges” építményét, a La Plata pedig azért nyújtja a karját, hogy megvédje magát a nyilvánvalóan statikailag fércmű templom esetleges összeomlásától.
A legenda, bármilyen jópofa is, sajnos alaptalannak tűnik, mivel a Folyamok szökőkútja előbb, 1651-ben készült el, s Nílus bekötött szemei állítólag annak köszönhetők, hogy akkoriban még nem fedezték fel a folyam forrását. Az azonban tény, hogy a Sant’Agnese-templom homlokzatán látható Szent Ágnes-szobor keblére szorított keze, zaklatott arckifejezése többféle módon értelmezhető.
