Ciprusra megy a sztáralakulat és kínlódik, szenved, mintha abban örömét lelné. Lényeg: az argentinok kisegítették a ciprusiakat, adtak három pontot, majd egy pontot visszavettek. Az első gólnál Burdisso megpróbálta hazafejelni a labdát kapusának, ehelyett elfejelte mellette, asszisztot adva így egy derék ciprusinak. A másodiknál Cambiasso egy szöglet után a gólvonalról kiloholva ráfejelte egy ciprusira a labdát, onnan pedig nincs az a Julio Cesar, aki kvédi. Érzésem szerint ez nehezen lett volna megelőzhető. A harmadiknál megint a bajnokikon kiváló Burdisso a főszereplő: egy oldalról érkező labdát elengedhetne, vagy elfejelhetne úgy is, hogy az ne pattanjon a csatárra, de az rápattant, a csatár eszmélt és bevágta.

 

Egyébként Mourinho olyan dolgokat tett, ami már – sajnos – nem szokványos a mai fociban. 4-2-4-gyel küldte pályára övéit: J.Cesar; Maicon, Burdisso (Vieira 58.), Materazzi, Zanetti – Sztankovics (Cruz 58), Cambiasso – Quaresma, Ibrahimovic, Balotelli, Mancini (Maxwell 58.).  Másodszor pedig látva, hogy Burdissónak és Mancininek nem megy, lehozta őket meg Sztankovicsot és így hármas cserével lökött egy nagyot előre csapatán. Cruz pedig úgy tűnik békét kötött Mourinhóval, ugyanis 3-3-t jelentő gólja után a portugálhoz futott egy ölelésre. A korábbi olasz gólokat Balotelli (13., 1-0) és Materazzi (44., 2-1) szerezték.

 

Mourinho mit is mondhatott volna az ütközet után: ,,Két hónap van még Karácsonyig, de mi már ajándékozunk!” A portugál és Zanetti kapitány sem volt azonban nagyon elkeseredve, ugyanis a táblázatra nézve megjegyezték, hogy: ,,Továbbra is első a csapat!” És ez megfelel a tényeknek!